Jób könyve, 18

17. Még az emléke is eltûnik a földrõl, nem marad fenn neve az utcákon.

Stihovi vezani uz Jób könyve, 18:

A Job 18 bemutatja a Bildade második diskurzusát, amelyben továbbra is azt állítja, hogy Job büntetése a saját bűnének eredménye. Leírja azt a pusztítást, amely a gonoszokon átjut, és hogy életük tönkremegy. Az alábbi versek a Job 18 -ban tárgyalt témákhoz kapcsolódnak:

Job 8:13: "Ilyenek mindazok útjai, akik elfelejtik Istent; és a gonoszok reménye elpusztul." Bildade úgy véli, hogy Job helyzete Isten és gonosz reményének hiánya eredménye.

Példabeszédek 14:32: "Gonoszban a gonoszok megolvadnak, de a halálban még az igazak is menedéket mutatnak." Bildade a gonoszra kerülő pusztításról beszél, amelyet a gonoszuk megdönt.

Zsoltár 1:4-5: "A gonoszok nem így vannak; ugyanakkor a szél diszpergálódnak. Ezért a gonoszok nem fognak megítélni az ítéletet, sem a bűnösöket az igazak gyülekezetében." Bildade leírja azt a pusztítást, amely a gonoszok felett jön, és képtelenek az ítéletben.

Ézsaiás 8:22: "És a földre néznek, és íme, a fájdalom és a sötétség, valamint a szomorúság árnyékai; és a sötétségbe kell benyújtani." Bildade arról a sötétségről beszél, amely a gonoszok fölé fog jönni, és hogy miként fogják rá.

Zsoltár 35:8: "Esedj rá a pusztításra, amire nem számít, és elkapja őt a láncot, amelyet elrejtett, ugyanabba a pusztításba esik." Bildade arról beszél, hogy a pusztítás miként fog átjutni a gonoszok felett, oly módon, hogy nem számítanak, és hogyan fognak ugyanabba a pusztításba esni, amelyet elkészítettek.