Korintusiaknak írt I. levél, 2

1. Én is, amikor nálatok jártam, testvérek, nem keresett szavakkal vagy bölcsességgel akartam nektek hirdetni Isten misztériumát.

2. Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettrõl.

3. Gyöngeségem tudatában félve és nagyon elfogódottan mentem hozzátok.

4. Tanításom és igehirdetésem ezért nem a bölcsesség elragadó szavaiból állt, hanem a lélek és az erõ bizonyságából,

5. hogy hiteteknek ne emberi bölcsesség, hanem Isten ereje legyen az alapja.

6. A tökéletesek körében azonban mi is bölcsességet hirdetünk. Nem ennek a világnak a bölcsességét, sem az e világ pusztulásra ítélt fejedelmeit,

7. hanem Isten titokzatos, rejtett bölcsességét, amelyet Isten öröktõl fogva megdicsõülésünkre rendelt.

8. Ezt senki sem ismerte fel a világ fejedelmei közül, mert ha felismerték volna, nem feszítették volna keresztre a dicsõség Urát.

9. Így érvényes az Írás szava: Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik õt szeretik.

10. Nekünk azonban feltárta Isten a Lélek által. A Lélek ugyanis mindent átlát, még Isten mélységeit is.

11. Ki ismeri az ember bensõ dolgait, ha nem a benne lakó emberi lélek? Hasonlóképpen Isten titkait sem ismeri senki, csak Isten Lelke.

12. Mi nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentõl eredõ Lelket, hogy megismerjük, amit az Isten a kegyelemben ajándékozott nekünk.

13. Errõl beszélünk is, de nem az emberi bölcsesség tanította szavakkal, hanem ahogy a Lélek tanít, lelki embereknek lelkieket nyújtva.

14. A testi ember nem fogja fel, ami az Isten Lelkébõl ered. Balgaságnak tartja, s nem képes megérteni, mert lelkileg kellene megítélnie.

15. Noha a lelki ember mindent megítél, õt nem ítéli meg senki.

16. "Hiszen ki látta át Isten gondolatait, hogy oktatná õt?" Mi azonban birtokában vagyunk Krisztus gondolatainak.