Stihovi vezani uz Sámuel I. könyve, 2:
Az 1. fejezet 2. fejezete Samuel írja le a hála imát, Ana, Samuel anyja, az áldás miatt, hogy gyermeke évekig tartó meddőség után. Ő kitalálja Isten nagyságát, amely az egyetlen, aki életet és hatalmat ad a világ megítéléséhez és uralkodásához. Sőt, kiemeli annak fontosságát, hogy kövesse az Úr útjait és alázatos előtte legyen.
Zsoltárok 113:7-8: "A rászorulók és a hamu dombja felemeli a szegényeket; ez a hercegeket az népének hercegeivel készíti." Ahogyan Ana -t felvetették a meddőség állapotából, hogy gyermeke legyen, Isten képes felemelni azokat, akik nehéz és alázatos körülmények között vannak a becsület és a dicsőség pozíciója érdekében.
Példabeszédek 15:33: "Az Úr félelme a bölcsesség utasítása; és mielőtt a becsület alázatos." ANA kiemeli az alázat fontosságát Isten előtt, és a közmondások megerősítik, hogy az Úr félelme, azaz az Isten iránti tisztelet és tisztelet a bölcsesség és az alázat kulcsa.
Ecclesiastes 7:14: "A jólét napján jót élvez, de a hátrányok napján, amelyet megvizsgál; mert Isten vele szemben tett vele, hogy az ember nem talál semmit utána." Ana köszönetet mond Istennek az áldásáért, de elismeri azt is, hogy az életben nehéz idők vannak, és hogy Isten az egyetlen, aki mindent ural, mind a jólét, mind a hátrányok szempontjából.
Jeremiah 9:23-24: "Így mondja az Úr, ne grófja a bölcsességét bölcsességében, sem az erősségében, sem a gazdagságában gazdag; ismerj engem, hogy én vagyok az Úr, hogy jóindulatú vagyok, ítélet és igazságosság a földön; ezekért a dolgoknak, amelyeket szeretek, mondjuk az Úrnak. " Ana elismeri, hogy Isten az egyetlen, aki uralja a világot, és hogy nincs semmi büszke, mint Isten tudása és megértése. Jeremiah megerősíti ezt az elképzelést, kijelentve, hogy az igaz dicsőség az, hogy megismerje Istent és a Földön tett cselekedeteit.