Sámuel II. könyve, 4

3. Mégis, Beerot lakói Gitajimba menekültek, s ott élnek idegenként mind a mai napig.

Stihovi vezani uz Sámuel II. könyve, 4:

2 Sámuel 4 leírja IS-Boste, Saul fiának halálát, akit apja halála után Izrael királyának nyilvánítottak. Az IS-Boste két parancsnoka, Baaná és Recabe összeesküvéssel áll szemben, és megöli, amikor otthonában nyugszik. Az alábbiakban öt vers található az ebben a fejezetben tárgyalt témákkal kapcsolatban:

Példabeszédek 26:27: "Aki, aki gödröt készít, bele fog esni; ha valaki egy követ gurul, akkor az visszahúzódik rajta." Ez a vers rávilágít arra az elképzelésre, hogy a mások elleni erőszak és összeesküvés végül visszatér azok ellen, akik elkötelezik őket, mint a Baaná és az Recabe esetében.

Zsoltár 55:23: "De te, Istenem, a pusztítás gödörébe jönnek; a vérszomjas férfiak és csalók nem fogják élni a napjaik felét; de bízom benned." Ez a vers az Istenbe vetett bizalomról szól, hogy foglalkozzon azokkal, akik erőszakosak és félrevezetőek, például az Is-Boste gyilkosok.

Példabeszédek 21:30: "Nincs bölcsesség, nincs intelligencia, nincs tanács az Úr ellen." Ez a vers kiemeli Isten szuverenitását az összes dolog felett, és azoknak a hiábavalóságának, akik Isten terveivel szemben összecsapnak.

Zsoltár 31:15: "A kezedben vannak a napjaim; engedj engem ellenségeim és azok, akik üldöznek." Ez a vers kifejezi az Isten iránti bizalmát, hogy megvédje azokat, akiket üldöznek és ellenségeik támadnak meg, és amit BOTE minden bizonnyal vágyott volna.

Példabeszédek 24:17: "Ne légy boldog, amikor az ellenség esik; a szíved nem örül, amikor megbotlik." Ez a vers figyelmezteti az öröm ellen mások szerencsétlenségét, és kiemeli az empátia fontosságát, még az ellenségekkel kapcsolatban is.