Talált 106 Eredmények: Fejét
Jehu most Jiszreelbe ment. Amikor Izebel megtudta, kifestette szemét, fölékesítette fejét és kihajolt az ablakon. (Királyok II. könyve 9, 30)
Amikor a hírvivõ odaért és jelentette: "Elhozták a király fiainak a fejét", megparancsolta: "Rakjátok holnapig két halomba a kapu elé!" (Királyok II. könyve 10, 8)
Ezt mondja felõle az Úr: "Megvet, kigúnyol, Sion szûz leánya, fejét csóválja hátad mögött, Jeruzsálem leánya. (Királyok II. könyve 19, 21)
Levetkõztették, levágták a fejét, elvették a fegyverét, és körülhordozták a filiszteusok földjén, hogy hirdessék az örömhírt bálványaiknak és a népnek. (Krónikák I. könyve 10, 9)
Aztán minden erejével kétszer lesújtott a nyakára és levágta a fejét. (Judit könyve 13, 8)
Testét lehengergette az ágyról, aztán levette az oszlopról a függönyt. Valamivel késõbb kilépett és odaadta szolgálójának Holofernesz fejét. (Judit könyve 13, 9)
Majd kivette a táskából a fejet, megmutatta nekik és így szólt: "Lám, Holofernesznek, az asszír sereg vezérének a feje, és itt a függöny is, ami mögött részegen feküdt. Isten egy asszony keze által sújtotta le. (Judit könyve 13, 15)
Uzija pedig így szólt Judithoz: "Áldjon meg, leányom, a Magasságbeli Isten a föld minden asszonyánál jobban! S legyen áldott Isten, az Úr, az ég és a föld Teremtõje. Õ vezérelt, hogy fejét vedd ellenségeink vezérének! (Judit könyve 13, 18)
Ezután Judit így szólt hozzájuk: "Hallgassatok meg, testvérek! Fogjátok ezt a fejet és akasszátok ki a fal ormára! (Judit könyve 14, 1)
Elhívatták hát Achiort Uzija házából. Amikor megérkezett és meglátta Holofernesz fejét az egybegyûlt népbõl az egyik ember kezében, arcra borult és elájult. (Judit könyve 14, 6)
Amikor hajnalodott, kiakasztották Holofernesz fejét a falra, mindenki megragadta fegyverét és a hegy lejtõjén - csoportokban - megindultak lefelé. (Judit könyve 14, 11)
A harmadik napon, amikor befejezte imáját, letette szolgai ruháját és felöltötte minden ékességét. Amikor már tündöklött a szépségtõl, és segítségül hívta a szabadító és mindent látó Istent, maga mellé vette két szolgálólányát. Az egyikre könnyedén rátámaszkodott, mintha kimerült lett volna a gyönyörtõl, a másik pedig követte, a ruháját tartva, amely a földre omlott. (b) Szépségében elpirult, arca derûs volt, s csupa báj. De azért szorongatta szívét a félelem. (c) Amikor minden ajtón áthaladt, a király elõtt találta magát. Királyi trónusán ült méltósága minden jelvényével, arannyal és drágakövekkel ékesítve. Félelmetes volt. (d) Amikor fölemelte villogó tekintetét és szikrázó haraggal felnézett, a királyné összeesett. Színe elváltozott, s fejét szolgálólányára hajtotta, aki kísérte. (e) Akkor Isten megindította a király szívét, s fölébresztette benne a gyöngédséget. Aggódva lesietett trónjáról, karjába vette, míg magához nem tért, s barátságos szavakkal fordult hozzá: (f) "Mi van veled, Eszter? Testvéred vagyok, ne félj! Nem halsz meg! Nem temiattad, hanem másokért hozták ezt a törvényt. Gyere közelebb!" (Eszter könyve 5, 1)