Talált 529 Eredmények: Mózes és kígyó

  • Én odaállok eléd a sziklára a Hórebnél. Üss rá a sziklára, víz folyik majd belõle, hogy igyék a nép." Mózes úgy is tett, Izrael véneinek a jelenlétében. (Kivonulás könyve 17, 6)

  • Mózes így szólt Józsuéhoz: "Válassz ki magadnak férfiakat, és holnap szállj harcba az amalekitákkal. Én pedig Isten botjával a kezemben kiállok a domb tetejére." (Kivonulás könyve 17, 9)

  • Józsue úgy tett, ahogy Mózes parancsolta, s kivonult, hogy megütközzék az amalekitákkal. Mózes közben Áronnal és Hurral fölment a domb tetejére. (Kivonulás könyve 17, 10)

  • Ameddig Mózes a kezét kitárva tartotta, az izraeliták fölényben voltak, de ha leeresztette a kezét, az amalekiták jutottak fölényhez. (Kivonulás könyve 17, 11)

  • Mózes karja végül is elfáradt. Ezért vettek egy követ, odavitték és ráültették. Áron és Hur pedig a karját tartotta, egyik az egyik oldalon, a másik a másik oldalon. Így a karja napszálltáig kitárva maradt. (Kivonulás könyve 17, 12)

  • Mózes oltárt épített és Jahve-Nisszinek nevezte, (Kivonulás könyve 17, 15)

  • Jetró, a midiániták papja, Mózes apósa értesült mindarról, amit az Úr Mózessel és Izrael népével tett, amikor az Úr Izrael fiait kivezette Egyiptomból. (Kivonulás könyve 18, 1)

  • Jetró, Mózes apósa, vette Cipporát, Mózes feleségét, akit az hazaküldött, (Kivonulás könyve 18, 2)

  • Jetró, Mózes apósa, két fia és felesége, tehát Mózeshez jöttek a pusztába, amikor az Isten hegyénél táborozott. (Kivonulás könyve 18, 5)

  • Mózes apósa elé ment, meghajolt elõtte és megcsókolta. Egymás hogyléte felõl érdeklõdtek, majd beléptek a sátorba. (Kivonulás könyve 18, 7)

  • Mózes elbeszélte apósának mindazt, amit az Úr Izrael fiai érdekében a fáraóval és az egyiptomiakkal tett, mindazt a fáradságot, amelyet a pusztában átéltek, és azt is, hogyan mentette meg õket az Úr. (Kivonulás könyve 18, 8)

  • Azután Jetró, Mózes apósa égõáldozatot és véres áldozatot mutatott be. Áron odament Izrael összes véneivel, hogy Mózes apósával Isten elõtt lakomát tartsanak. (Kivonulás könyve 18, 12)


“Pobres e desafortunadas as almas que se envolvem no turbilhão de preocupações deste mundo. Quanto mais amam o mundo, mais suas paixões crescem, mais queimam de desejos, mais se tornam incapazes de atingir seus objetivos. E vêm, então, as inquietações, as impaciências e terríveis sofrimentos profundos, pois seus corações não palpitam com a caridade e o amor. Rezemos por essas almas desafortunadas e miseráveis, para que Jesus, em Sua infinita misericórdia, possa perdoá-las e conduzi-las a Ele.” São Padre Pio de Pietrelcina