Talált 92 Eredmények: Rut
Így tért vissza Noémi és vele a menye, Rut, a moábita nõ, aki vele jött Moáb földjérõl. Éppen aratni kezdték az árpát, mire megérkeztek. (Rut könyve 1, 22)
A moábita nõ, Rut, így szólt Noémihez: "Szívesen kimennék a mezõre kalászt szedni, ha volna, aki megengedné." "Menj, leányom!" - felelte neki. (Rut könyve 2, 2)
Boász így szólt Ruthoz: "Hallgass ide, leányom! Ne menj más földjére tallózni, ne menj el innét, hanem szegõdj szolgáimhoz. (Rut könyve 2, 8)
Rut arcra borult és egészen a földig hajolt, aztán megkérdezte: "Hogy van az, hogy tetszésre leltem szemedben és - bár idegen vagyok -, ennyire szíves vagy hozzám?" (Rut könyve 2, 10)
Rut egészen estig tallózott a szántóföldön, és amikor kicsépelte, amit összeszedett, volt vagy egy mérõnyi árpa. (Rut könyve 2, 17)
Anyósa megkérdezte: "Hol tallóztál ma, hol dolgoztál? Legyen áldott, aki jó volt hozzád!" Rut elbeszélte anyósának, kinél dolgozott. "Azt az embert - mondta -, akinél ma dolgoztam, Boásznak hívják." (Rut könyve 2, 19)
Rut erre elmondta anyósának: "Azt mondta nekem: tarts szolgáimmal, amíg csak le nem aratnak!" (Rut könyve 2, 21)
Noémi tehát így szólt menyéhez, Ruthoz: "Jól van, lányom, szegõdj csak szolgáihoz, nehogy valamelyik más szántóföldön kelletlenül fogadjanak." (Rut könyve 2, 22)
Rut tehát egészen az aratás és a szüret végéig Boász szolgáival tartott. És továbbra is anyósánál maradt. (Rut könyve 2, 23)
"Mindent megteszek, amit mondasz" - felelte Rut. (Rut könyve 3, 5)
Amikor Boász evett és ivott, mint aki jól végezte dolgát, az árpahalom szélén nyugalomra tért. Rut csendben odalopódzott, fölemelte lábánál a takarót és odafeküdt. (Rut könyve 3, 7)
"Ki vagy?" - rivallt rá. "A szolgálód vagyok, Rut - felelte. - Terítsd köntösöd csücskét szolgálódra, hisz te vagy a gyámolítónk!" (Rut könyve 3, 9)