Talált 177 Eredmények: Szemben
Õutána a tekoai emberek javítottak egy másik szakaszt a kiemelkedõ nagy toronnyal szemben az Ofel faláig. (Nehemiás könyve 3, 27)
Õutánuk Immer fia, Cádok végzett javítást a saját házával szemben. Utána Sekanja fia, Semaja, a Keleti kapu õre végzett javítást. (Nehemiás könyve 3, 29)
Õutána Selemja fia, Hananja, és Szalaf hatodik fia, Hanun javított egy másik szakaszt. Õutána Berekja fia, Mesullam végzett javítást a saját házával szemben. (Nehemiás könyve 3, 30)
Õutána Malkija, az aranymûvesek testületének tagja végzett javítást az Õrkapuval szemben a templomszolgák és a kereskedõk házáig, egészen a sarkon levõ erkélyig. (Nehemiás könyve 3, 31)
ugyanakkor Bakbukja, Unni és testvérei velük szemben álltak, osztályuknak megfelelõen. Ezek voltak a papok és testvéreik fejei Jesua idejében. (Nehemiás könyve 12, 9)
A leviták vezetõi: Hasabja, Serebja, Jesua, Binnui, Kadmiel és testvéreik, akik velük szemben álltak, amikor a dicsérõ és magasztaló énekeket énekelték és a hálaadást végezték Dávidnak, az Isten emberének rendelkezése szerint, egymással váltakozva. (Nehemiás könyve 12, 24)
Mindkettõjük imáját meghallgatta a fölséges Isten. Elküldte Ráfaelt, hogy gyógyítsa meg mindkettõjüket: Tobit szemérõl távolítsa el a fehér foltokat, hadd lássa szemével az Isten világát, Sárát meg, Ráguel lányát adja hozzá Tobit fiához, Tóbiáshoz, és szabadítsa meg a rossz szellemtõl, Azmodeustól. Mert minden más kérõvel szemben Tóbiást illette a jog, hogy elnyerje. Tobit visszatért, és belépett házába, ugyanabban a pillanatban Ráguel lánya, Sára is elindult a fenti szobából. (Tóbiás könyve 3, 16)
Betilua közelében, a völgyben ütöttek tábort, a forrás táján. Aztán fölfejlõdtek - szélességben Dotaintól Belbaimig, hosszúságban pedig Betiluától az Ezdrelonnal szemben levõ Küamonig. (Judit könyve 7, 3)
Aztán fölkelt, fölékesítette magát ruhával és mindenféle asszonyi ékességgel. Szolgálólánya elõre ment és Holofernesszel szemben szõnyeget terített a földre - ezt Bagoasz adta Juditnak mindennapi használatra, hogy azon fekve költhesse el ételét. (Judit könyve 12, 15)
Judit már messzirõl odakiáltott a kapuõröknek: "Nyissátok ki, nyissátok ki a kaput! Az Úr, a mi Istenünk velünk van, hogy megmutassa erejét Izraelben és hatalmát ellenségeivel szemben, amint ma is megtette." (Judit könyve 13, 11)
Futárok hordták szét a király minden tartományába a leveleket, amely szerint el kellett pusztítani, le kellett mészárolni és ki kellett irtani minden zsidót, az ifjakat, az öregeket, a gyermekeket és az asszonyokat egyaránt, egyetlen napon, a tizenkettedik - azaz Adar - hónap tizenharmadik napján, javaikat pedig el kellett vinni zsákmányul.(a) Így szólt a levél: "Achasvéros nagykirály az Indiától Etiópiáig terjedõ százhuszonhét tartomány kormányzójának és a nekik alárendelt vezetõknek. (b) Bár sok nép fölött uralkodom és az egész földkerekséget meghódítottam, nem akarok erõszakhoz folyamodni, hanem mindig szelíden és jóságosan uralkodva akarom biztosítani alattvalóim zavartalan életét, birodalmam nyugalmát, biztonságát és a minden ember által óhajtott békét a legszélsõ határokig. (c) Amikor megkérdeztem tanácsosaimat, hogyan lehetne ezt megvalósítani, akkor Ámán, aki bölcsességével kitûnik köztük, s aki rendíthetetlen odaadásról és megingathatatlan hûségrõl tett bizonyságot és (d) a második helyet foglalja el a birodalomban, tudtomra adta, hogy a föld minden törzse között szétszórtan él egy izgága nép, amely törvényeivel minden néppel ellentétben áll, állandóan megveti a király rendeleteit, s így akadályozza, hogy mindenki megelégedésére kormányozzuk a birodalmat. (e) Megtudtuk, hogy ez a nép - a népek közül egymaga - minden emberrel szemben ellenséges magatartást tanúsít, törvényeinktõl idegen életmódot követ, és szándékainkkal szembeszegülve alávaló tetteket visz végbe, és veszélyezteti a birodalom nyugalmát. (f) Ezért elrendeltük, hogy azokat, akiket levelében Ámán - ügyeink intézõje, s számunkra atyánk után az elsõ - felsorol, azokat asszonyaikkal és gyermekeikkel egyetemben mind hányjátok kardélre, irgalmat és kíméletet nem ismerve a jelen esztendõ tizenkettedik - azaz Adar - hónapjában, a tizenharmadik napon. (g) Ezek a régen is, most is gonosz emberek jussanak erõszakos úton az alvilágba, ugyanazon az egy napon, s szilárduljon meg az állam nyugalma és biztonsága." (Eszter könyve 3, 13)
A királyi kapuval szemben megállt, mert szõrzsákba öltözve nem léphette át senki a király kapuját. (Eszter könyve 4, 2)