Talált 152 Eredmények: Vedd
Gyûjtsd hát össze a nép maradékát, vedd ostrom alá a várost és foglald el, nehogy én vegyem be, aztán az én nevemet adjam neki." (Sámuel II. könyve 12, 28)
Bátyja, Absalom így szólt hozzá: "Bátyád, Amnon volt együtt veled? Akkor hallgass, húgom, hiszen a bátyád. Ne vedd szívedre a dolgot!" Így Támár magányosan élt bátyja, Absalom házában. (Sámuel II. könyve 13, 20)
Erre Dávid így szólt Abisájhoz: "Bichri fia, Seba még nagyobb bajt hoz ránk, mint Absalom. Vedd hát magad mellé urad embereit és vedd üldözõbe, nehogy elérje valamelyik megerõsített várost és megmeneküljön elõlünk." (Sámuel II. könyve 20, 6)
Újra fellángolt az Úr haragja Izrael ellen, úgyhogy ismét felingerelte ellenük Dávidot, és azt mondta neki: "Menj, s vedd számba Izraelt és Júdát!" (Sámuel II. könyve 24, 1)
A király erre megparancsolta: "Tégy vele, amint mondtam! Szúrd le és temesd el, vedd le rólam és házamról a vért, amelyet Joáb ok nélkül kiontott. (Királyok I. könyve 2, 31)
"Menj el innen, vedd utadat kelet felé és rejtõzz el a Kerit-pataknál, amely a Jordántól keletre folyik. (Királyok I. könyve 17, 3)
maga pedig behúzódott egynapi járásnyira a pusztába. Amikor odaért, leült egy borókabokor alá és a halálát kívánta. Azt mondta: "Most már elég, Uram! Vedd magadhoz lelkemet! Én sem vagyok különb atyáimnál." (Királyok I. könyve 19, 4)
Az Úr azonban azt mondta neki: "Menj, fordulj vissza és vedd utadat Damaszkusz pusztasága felé! Aztán menj, és kend föl Hazaelt Arám királyává, (Királyok I. könyve 19, 15)
Mihelyt Izebel meghallotta, hogy Nabotot agyonkövezték, azt mondta Izebel Achábnak: "Nos, vedd birtokba Nabot szõlejét, amelyet nem akart neked pénzért átengedni. Mert Nabot nem él többé, halott." (Királyok I. könyve 21, 15)
Elmegyek - felelte -, és a hazugság lelke leszek a prófétái ajkán! Erre azt mondta neki: Vedd hát rá, hiszen képes vagy rá! Csak menj, és tedd meg! (Királyok I. könyve 22, 22)
Erre így szólt Gechaszihoz: "Övezd fel derekadat, vedd kezedbe botomat, és menj el! Ha találkozol valakivel, ne köszöntsd, s ha valaki köszönt, ne viszonozd. Aztán tedd botomat a fiú arcára." (Királyok II. könyve 4, 29)
Akkor azt mondta neki: "Vedd a fiadat!" Az eléje lépett, a lábához borult, s földig hajolt elõtte. Aztán vette a fiát és kiment. (Királyok II. könyve 4, 37)