Talált 149 Eredmények: szóltak
Szolgái így szóltak Achishoz: "De hiszen ez Dávid, az ország királya! Az õ dicsõségét zengték körtáncot járva: Saul legyõzte ezreit, Dávid meg tízezreit." (Sámuel I. könyve 21, 12)
De emberei így szóltak Dávidhoz: "Nézd, már itt Júdában is folyvást rettegünk. Hát még ha kivonulunk Keila alá a filiszteusok csapatai ellen!" (Sámuel I. könyve 23, 3)
Dávid emberei így szóltak hozzá: "Lám, ez az a nap, amelyrõl azt mondta neked az Úr: Kezedbe adom ellenségedet, hogy azt tégy vele, amit akarsz." Dávid meg odament, és titokban levágott Saul köntösérõl egy bojtot. (Sámuel I. könyve 24, 5)
Dávid emberei elmentek, és Kármelben találták Abigailt. Így szóltak hozzá: "Dávid küldött bennünket, vigyünk el neki feleségül." (Sámuel I. könyve 25, 40)
Szif lakói elmentek Gibeába, és így szóltak Saulhoz: "Nem Dávid rejtõzik Hachila dombján, a puszta szélén?" (Sámuel I. könyve 26, 1)
a filiszteusok vezérei így szóltak: "Mit akarnak itt ezek a héberek?" Achis ezt válaszolta a filiszteusok vezéreinek: "De hisz ez Dávid, Saulnak, Izrael királyának a szolgája. Egy vagy két éve nálam van, s nem találtam benne semmi kivetnivalót attól a naptól fogva, hogy hozzám szegõdött mind a mai napig." (Sámuel I. könyve 29, 3)
Fogták a nyájakat meg a csordákat és elõtte terelve õket így szóltak: "Lám, Dávid zsákmánya!" (Sámuel I. könyve 30, 20)
Isbaal fejét elvitték Hebronba Dávidnak, s így szóltak a királyhoz: "Nézd, ez Isbaalnak a feje, életedre törõ ellenségednek, Saulnak a fiáé. Így ma az Úr bosszút állt uramért és királyomért Saulon és nemzetségén." (Sámuel II. könyve 4, 8)
az ammoniták vezérei így szóltak urukhoz, Hanunhoz: "Gondolod, hogy Dávid apádat akarja megtisztelni, amikor elküldte embereit részvétet nyilvánítani? Vajon nem azért küldte inkább Dávid a szolgáit, hogy kikémleljék a várost, szemügyre vegyék benne az õrséget, s aztán lerombolják?" (Sámuel II. könyve 10, 3)
Erre udvari emberei így szóltak hozzá: "Mit csinálsz? Amikor még élt a gyerek, böjtöltél és siránkoztál. Most meg, hogy a gyerek meghalt, fölkelsz és ételt veszel magadhoz." (Sámuel II. könyve 12, 21)
Szolgái ezért így szóltak hozzá: Kell keresni urunknak és királyunknak egy fiatal leányt, aki szolgálatába áll a királynak, és gondját viseli. Ha kebleden pihen, urunk és királyunk fölmelegszik. (Királyok I. könyve 1, 2)
Így szóltak hozzá: (Királyok I. könyve 12, 3)