Talált 135 Eredmények: vitték
Ott volt Cádok is az összes levitával együtt; õk vitték az Isten ládáját. Míg a nép ki nem vonult a városból, addig az Isten ládáját letették Ebjatár közelében. (Sámuel II. könyve 15, 24)
mézet, tejszínt, juhsajtot s túrót vittek Dávidnak, hogy legyen neki és a vele tartó népnek mit enni. Mert azt mondták magukban: "A pusztában megéheztek, elfáradtak és megszomjaztak ezek az emberek." (Sámuel II. könyve 17, 29)
Izrael egész földjén keresték hát a szép lányt. Így bukkantak rá a sunemi Abiságra, s el is vitték a királyhoz. (Királyok I. könyve 1, 3)
Az árpát meg a szalmát is mindig oda vitték a kocsi- meg a hátaslovaknak, ahol éppen volt, ki-ki, amint ráesett a sor. (Királyok I. könyve 5, 8)
S a papok az Úr szövetségének ládáját a helyére vitték, a templom hátulsó térségébe, a szentek szentjébe, a kerubok szárnyai alá. (Királyok I. könyve 8, 6)
Elindultak Midiánból és Paránba értek. Paránból embereket vittek magukkal, és így eljutottak Egyiptomba a fáraóhoz, Egyiptom királyához. Az adott nekik egy házat és ellátta õket élelemmel. Sõt, földet is ajándékozott nekik. (Királyok I. könyve 11, 18)
Amikor a király az Úr templomába ment, a testõrök utána vitték, aztán vissza is hozták a testõrök õrhelyére. (Királyok I. könyve 14, 28)
S a hollók vittek neki reggel kenyeret, este húst, a patakból meg ivott. (Királyok I. könyve 17, 6)
"Hozzatok ide nekem egy új csöbröt és tegyetek bele sót" - felelte. Vittek neki. (Királyok II. könyve 2, 20)
Jehojada pap ezért fogott egy ládát, a tetejére fúrt egy lyukat, és az Úr templomának bejáratától jobbra felállította a határkõ mellett. Ebbe kellett a küszöböt õrzõ papoknak minden pénzt beletenniük, amit az Úr templomába vittek. (Királyok II. könyve 12, 10)
Hilkija fia, Eljakim, az udvarmester, Sebna írnok és Joách kancellár, Aszafnak a fia megszaggatták ruhájukat, visszatértek Hiszkijához és hírül vitték neki a fõpohárnok szavait. (Királyok II. könyve 18, 37)
Akkor Izajás meghagyta: "Hozzatok nekem fügét!" Vittek, s rátették a kelésre. Nyomban meggyógyult. (Királyok II. könyve 20, 7)