1. Amikor ezekkel elkészültek, elém járultak a fõemberek, és így szóltak: "Izrael népe, a papok és a leviták nem különültek el a földnek undokságaiba süllyedt népeitõl, a kánaániaktól, hetitáktól, perizitáktól, jebuzitáktól, ammonitáktól, moabitáktól, egyiptomiaktól és amoritáktól.

2. Ehelyett lányaik közül vettek maguknak és fiaiknak feleséget, s így a szent faj összekeveredett a pogány népekkel. S ebben a törvényszegésben a vezetõk és elöljárók voltak az elsõk."

3. Amikor ezt megtudtam, megszaggattam ruhámat és köntösömet, téptem fejemen a hajat meg a szakállamat, és csak ültem magamba roskadva.

4. Mind körém gyûltek, akik a fogságból hazatértek hûtlensége miatt remegtek Izrael Istenének szavától. Egészen az esti áldozat idejéig ott ültem, magamba roskadva.

5. Az esti áldozatkor legyõztem lesújtottságomat, megszaggatott ruhában és köntösben térdre borultam, s kitártam kezemet az Úr, az én Istenem felé,

6. és így szóltam: "Istenem, a szégyentõl és pironkodástól nem merem tekintetemet feléd emelni, Istenem. Mert vétkeink úgy elszaporodtak, hogy teljesen elborítottak, és bûneink egészen az égig érnek.

7. Atyáink napjaitól mind a mai napig folyvást csak vétkeztünk. Bûneink miatt kerültünk mi, királyaink és papjaink a népek királyainak kezére, kardélre, fogságba, s lett sorsunk a kifosztás és megvetés, s így áll a dolog velünk ma is.

8. Most azonban egy szempillantásra megkönyörült rajtunk az Úr, a mi Istenünk: Meghagyott egy maradékot, s menedéket adott nekünk szent helyén. Megengedte Istenünk, hogy fölcsillanjon a szemünk, és egy kissé föllélegezzünk szolgaságunkban.

9. Mert szolgák vagyunk, de nem hagyott el minket Istenünk szolgaságunkban: fölkeltette irántunk a perzsa királyok jóindulatát, s életet öntött belénk, hogy fölépíthessük Istenünk házát és helyreállíthassuk romjait. Védõfalat emelt nekünk Júdában és Jeruzsálemben.

10. Mit mondhatunk hát, Istenünk? Megszegtük parancsaidat,

11. amelyeket szolgáid, a próféták által szabtál nekünk, ezekkel a szavakkal: az a föld, amelyre bementek, hogy birtokba vegyétek, tisztátalan föld a föld népeinek tisztátalansága miatt, azok miatt, amelyekkel beszennyezték az egyik végétõl a másikig.

12. Ezért ne adjátok lányaitokat az õ fiaiknak feleségül, s az õ lányaikat se vegyétek feleségül fiaitoknak. Ne törõdjetek sem a békéjükkel, sem a jólétükkel, hogy erõsek lehessetek, a föld legjava termését ehessétek és örökségül hagyhassátok (a földet) fiaitokra, mindörökre.

13. Azok után, amik gonoszságaink és nagy bûneink miatt történtek velünk, ó Istenünk, kíméletbõl kevesebbet mértél ránk, mint amennyit bûneink miatt érdemeltünk, lám meghagytál nekünk egy maradékot -

14. megszeghetnénk-e még parancsaidat és szövetkezhetnénk-e ezekkel az utálatra méltó népekkel? Nemde föllángolna haragod és elpusztítanál minket, nem hagynád meg a csekély maradékot sem?

15. Urunk, Izrael Istene, te igaz vagy, hogy még ma is van belõlünk egy maradék. Nézd, itt vagyunk elõtted a vétkeinkkel, miattuk nem állhatunk meg színed elõtt."





“E’ na dor que o amor se torna mais forte.” São Padre Pio de Pietrelcina