1 Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz:
2 Állj ki az Úr házának kapujába és hirdesd ott ezt az üzenetet! Mondd: Halljátok az Úr szavát, Júda népe mindnyájan, akik beléptek e kapukon, hogy az Urat imádjátok!
3 Ezt üzeni a Seregek Ura, Izrael Istene: Javítsátok meg utaitokat és tetteiteket, akkor majd veletek lakom ezen a helyen.
4 Ne bízzatok az ilyen hazug beszédekben: "Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma."
5 Mert ha jobbak lesztek életmódotokban és tetteitekben; ha jog szerint bántok egymással;
6 ha nem nyomjátok el az idegent, az árvát és az özvegyet; ha nem ontotok ártatlan vért ezen a helyen, és nem szegõdtök idegen istenek nyomába a saját vesztetekre,
7 akkor veletek lakom majd ezen a földön, amelyet régtõl fogva atyáitoknak adtam, mindörökre.
8 De lám, ti hazug beszédekben bíztok, amelyek mit sem használnak nektek.
9 Loptok, gyilkoltok, házasságot törtök, hamisan esküdtök, tömjént áldoztok Baalnak, idegen istenekhez szegõdtök, akiket egyáltalán nem ismertek.
10 Aztán mégis eljöttök és elém álltok ebben a templomban, amely az én nevemet viseli, s ezt mondjátok: "Biztonságban vagyunk, olyan biztonságban, hogy továbbra is elkövethetjük ezeket a gonoszságokat."
11 Hát rablók barlangjának tartjátok ezt a házat, amely az én nevemet viseli? Vagy azt hiszitek, hogy tán vak vagyok? - mondja az Úr.
12 Menjetek csak el Silóba, arra a helyre, ahol egykor szentélyt szereztem nevemnek. És nézzétek meg, mit tettem vele népemnek, Izraelnek gonoszsága miatt.
13 Most tehát, mivel ilyesmit tettetek - mondja az Úr -, és bár fáradhatatlanul beszéltem nektek, de nem hallgattatok rám; szüntelenül hívtalak benneteket, de nem válaszoltatok,
14 ezért úgy bánok ezzel a házzal, amely a nevemet viseli, és amelyben annyira bíztok, meg ezzel a hellyel, amelyet nektek és atyáitoknak adtam, mint ahogy Silóval bántam.
15 Elvetlek benneteket a szemem elõl, ahogy elvetettem testvéreiteket, Efraim egész nemzetségét.
16 Te meg ne imádkozzál ezért a népért, ne könyörögj és ne járj közben értük. Ne próbálj unszolni, mert úgysem hallgatlak meg.
17 Nem látod, mit mûvelnek Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin?
18 A gyerekek fát szedegetnek, az apák tüzet gyújtanak, az asszonyok meg tésztát dagasztanak, hogy kalácsot süssenek az Ég Királynõjének; az idegen isteneknek italáldozatot mutatnak be, s ezt mind az én bosszantásomra.
19 Vajon engem bosszantanak-e - mondja az Úr -, nem inkább magukat szégyenítik meg vele?
20 Ezért ezt mondja Isten, az Úr: Haragom és indulatom rázúdul erre a helyre; az emberekre és az állatokra; a mezõ fáira és a föld gyümölcseire; égni fog, és egykönnyen nem alszik ki.
21 Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Égõáldozataitokat tegyétek véres áldozataitokhoz, és egyétek meg a húst.
22 Mert amikor kihoztam atyáitokat Egyiptom földjérõl, nem beszéltem nekik égõ- és véres áldozatokról,
23 hanem ilyen parancsot adtam nekik: Hallgassatok a szavamra, és én Istenetek leszek, ti meg az én népem lesztek; járjatok azon az úton, amelyet én jelölök ki nektek, és akkor jól megy majd sorotok.
24 De nem fogadtak szót, és nem figyeltek rám, hanem saját gonosz szívük szándékait követték; a hátukat fordították felém, nem az arcukat.
25 Attól a naptól fogva, hogy atyáitok kijöttek Egyiptom földjérõl, mind a mai napig egyfolytában küldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat; napról napra küldtem õket.
26 De nem hallgattak rám, és nem figyeltek szavamra; sõt még jobban megkeményítették nyakukat, gonoszabbak voltak, mint atyáik.
27 És ha ezt elmondod is nekik: nem fognak rád hallgatni; hívhatod õket, úgysem felelnek.
28 Ezt mondd hát nekik: Ez az a nemzet, amely nem akar az Úrnak, az õ Istenének szavára hallgatni, sem a fegyelmet nem vállalja. Nincs bennük hûség, eltûnt a szájukból.
29 Nyírd le hajadat és vesd el, kezdj gyászénekbe a kopár halmokon, mert az Úr elvetette és elhagyta ezt a megutált nemzetet.
30 Bizony, Júda fiai gonoszságot mûveltek a szemem láttára - mondja az Úr. Undokságaikat bevitték abba a házba, amely az én nevemet viseli, hogy megfertõztessék vele.
31 Fölépítették a Tófet magaslatát a Ben-Hinnom völgyében, hogy áldozatul elégessék fiaikat és lányaikat, bár ilyet egyáltalán nem parancsoltam nekik, még csak eszembe se jutott.
32 Ezért jönnek napok - mondja az Úr -, amikor nem beszélnek többé így: "a Tófet" és "a Ben-Hinnom völgye", hanem csak az "Öldöklés völgyét" emlegetik. A Tófet meg temetõvé lesz, mert erre máshol nem jut hely.
33 Ennek a népnek halottai az égi madaraknak meg a mezei vadaknak lesznek a martaléka; senki sem akad majd, aki elûzze õket.
34 És elhallgattatom Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin az örömnek és a vigasságnak a hangját; a võlegény és a menyasszony hangját, mert pusztasággá lesz az egész ország.
Versículos relacionados com Jeremiás könyve, 7:
A Jeremiah 7 tartalmazza az Úr szavát, amely Júda lakosaira irányult, akik a templomban gyűltek össze, hogy imádják Istent, de akik bűntudtak és elmozdultak az útjától. A fejezet azt mutatja, hogy Isten imádatát igazságos életnek és valódi odaadásnak kell kísérnie, nem csak egy üres és képmutató vallási gyakorlatot. Íme öt vers a Jeremiah 7 témájával kapcsolatban:
Mózes 12:5 - "De ehelyett keresse meg azt a helyet, ahol az Úr, az Istened, az összes törzs közül választhat, hogy meghatározza a nevét és lakik. Ott kell menned Az a hely, amelyet választott, nem bárhol, amit önmagában választunk.
Máté 7:21 - "Nem mindenki, aki azt mondja nekem:" Uram, Uram, "belép a menny királyságába, hanem csak az, aki a mennyben apám akaratát teszi." Ez a vers rámutat arra, hogy Isten valódi imádata magában foglalja az akaratának engedelmeskedését és az igazságos élet megélését.
Zsoltár 50:14-15- "Hála áldozatokat adjunk Isten áldozatainak, és teljesítsék fogadalmaikat a legmagasabbra. És hívj fel a fájdalom napján; megszabadítom őket, és tisztelsz engem." Ez a zsoltár hangsúlyozza, hogy Isten valódi imádása magában foglalja az ígéretek háláját és teljesítését, valamint Istenben az üdvösség iránti bizalmat.
Ézsaiás 1:13-14- "" Hagyja abba a haszontalan ajánlatok hozását! A füstölőed undorító nekem! Újhold, szombat és hívás, nem bírom a rossz közérzetedet Nekem; fáradt vagyok hordozni. " Ez a vers azt mutatja, hogy Isten imádása a megtérés és az életváltozás nélkül haszontalan és undorító.
2 Korinthus 6:16-18 - "Milyen megállapodás lehet az Isten temploma és a bálványok között? Legyen az én embereim. "Ezért hagyja el a közepüket és külön, mondjuk az Úrnak. Ne érintse meg a szennyezett dolgokat, és én megkapom őket." Ez a vers kiemeli a szentek és a bűntől való elválasztás fontosságát, hogy Isten bennünk lakjon.
Fejezetek: