1 Acháb mind elbeszélte Izebelnek, amit Illés végbevitt, az egész történetét annak, ahogyan sorra megölette a prófétákat.
2 Erre Izebel hírvivõt küldött Illéshez: Ezt üzente neki: "Ezt és ezt tegyék velem az istenek, ha holnap ebben az órában hasonlóvá nem teszem életedet ezek egyikének az életéhez!"
3 Illés megrettent, útra kelt és elment, hogy megmentse életét. Amikor a Júdához tartozó Beersebába ért, otthagyta szolgáját,
4 maga pedig behúzódott egynapi járásnyira a pusztába. Amikor odaért, leült egy borókabokor alá és a halálát kívánta. Azt mondta: "Most már elég, Uram! Vedd magadhoz lelkemet! Én sem vagyok különb atyáimnál."
5 Ezzel lefeküdt és elaludt. Egyszer csak angyal érintette meg, és így szólt hozzá: "Kelj föl és egyél!"
6 Ahogy odapillantott, lám, a fejénél egy sült cipó meg egy korsó víz volt.
7 Evett is, ivott is, de aztán újra lefeküdt aludni. Ám az Úr angyala másodszor is megjelent, megérintette és azt mondta: "Kelj föl és egyél! Különben túl hosszú lesz neked az út."
8 Fölkelt, evett, ivott, aztán negyven nap és negyven éjjel vándorolt ennek az ételnek az erejébõl, egészen az Isten hegyéig, a Hórebig.
9 Bement egy barlangba és ott töltötte az éjszakát. S lám, az Úr hallatta szavát. Így szólt hozzá: "Mit csinálsz itt, Illés?"
10 Azt válaszolta: "Emészt a buzgalom az Úrért, a Seregek Uráért! Mert Izrael fiai elhagytak, oltáraidat lerombolták, prófétáidat meg kardélre hányták. Csak én maradtam élve, de most nekem is az életemre törnek."
11 Az Úr erre azt mondta: "Menj, és a hegyen járulj az Úr színe elé!" S lám, az Úr elvonult arra. Hegyeket tépõ, sziklákat sodró, hatalmas szélvész haladt az Úr elõtt, de az Úr nem volt a földrengésben.
12 A földrengés után tûz következett, de az Úr nem volt a tûzben. A tüzet enyhe szellõ kísérte.
13 Amikor Illés észrevette, befödte arcát köntösével, kiment, és a barlang szája elé állt. Egy hang megszólította, ezekkel a szavakkal: "Mit csinálsz itt, Illés?"
14 Azt felelte: "Emészt a buzgalom az Úrért, a Seregek Istenéért. Mert Izrael fiai elhagytak, oltáraidat lerombolták, prófétáidat meg kardélre hányták, és most nekem is az életemre törnek."
15 Az Úr azonban azt mondta neki: "Menj, fordulj vissza és vedd utadat Damaszkusz pusztasága felé! Aztán menj, és kend föl Hazaelt Arám királyává,
16 Jehut pedig, Nimsi fiát, Izrael királyává. Végül Elizeust, Safát fiát, Abel-Melochából kend fel magad helyett prófétává.
17 Aztán ez történik: Aki Hazael kardjától megmenekül, azt megöli Jehu. És aki Jehu kardjától megmenekül, azt megöli Elizeus.
18 De hétezret életben hagyok Izraelben: minden térdet, amely nem hajolt meg Baal elõtt, és minden szájat, amely nem illette csókkal."
19 Amikor onnét elment, találkozott Safát fiával, Elizeussal. Éppen szántott, tizenkét pár ökör haladt elõtte, maga pedig a tizenkettedik pár mögött haladt. Illés odament hozzá és rávetette köntösét.
20 Az otthagyta az ökröket, Illés után szaladt és így szólt: "Engedd, hadd adjak elõbb búcsúcsókot apámnak meg anyámnak, aztán követlek." Azt mondta neki: "Menj csak, de térj vissza! De hát mit tettem veled?"
21 Azzal (Elizeus) elment, fogta a pár ökröt, feláldozta, majd az ekét felhasználva megsütötte az ökröket és odaadta az embereknek, egyék meg õket. Aztán elindult, Illés nyomába szegõdött és a szolgája lett.
Versículos relacionados com Királyok I. könyve, 19:
1 Kings 19 elmondja Illés történetét, miután elmenekült a sivatagba, fáradt és félt Jezebel királynőtől, aki meg akarta ölni. Ebben a fejezetben Illésnek van tapasztalata Istennel, és "lágy suttogásban" hallgatta hangját. Sőt, Isten arra utasítja Illést, hogy új királyt kenjen Izraelnek és egy új prófétát, hogy utódja legyen. Az alábbiakban öt vers található az 1 Kings 19 -ben címzett témákkal kapcsolatban:
Zsoltár 46:10: "Izoid, és tudom, hogy Isten vagyok; felemelem a pogányok között; felemelem a földön." Ahogyan Illés egy lágy suttogással hallotta Isten hangját, ez a vers arról szól, hogy fontosnak kell lennie arra, hogy továbbra is viseljünk Isten meghallgatását, emlékeztetve bennünket, hogy Isten és minden dolog irányítása alatt áll.
Máté 11:28-30: "Gyere hozzám, mindenki, aki fáradt és elnyomott, és megkönnyebbülni foglak. Vedd rád, és tanulj tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos, és pihenni fogsz, és pihenni fogsz A lelked számára. Mert az én igám lágy, és a terhem könnyű. " Csakúgy, mint Illés fáradt és elnyomott volt, ez a vers megmutatja nekünk, hogy pihenhetünk Jézusban, aki szelíd és alázatos.
Ézsaiás 41:10: "Ne félj, mert veled vagyok; ne kísérted magad, mert én vagyok az Istened; erősítlek és segítek, és hűséges jobb kezemmel támogatlak téged." Ez a vers emlékeztet bennünket, hogy amint Isten ösztönözte Illését gyengeségében, erősít minket, segít és fenntart.
2 Timóteus 1:7: "Mert Isten nem a gyávaság, hanem a hatalom, a szeretet és a moderálás szellemét adott nekünk." Lehet, hogy Illés gyáva és félelem, de ez a vers megmutatja nekünk, hogy Isten adta nekünk a hatalom és a szeretet szellemét, és hogy bátor lehetünk az ereje miatt.
2 Királyok 2:9: "És történt, hogy ha elmúltak, Illés azt mondta Elisa -nak, kérdezze meg tőlem, mit akarsz tenni veled, mielőtt tőled vitték. És Elisha azt mondta, hogy van egy kettős rész a tiéd szelleme rajtam. " Ez a vers megmutatja, hogy Isten miként készítette el Elisa -t Izrael prófétaként való utódjává.
Fejezetek: