1 Ekkor Salamon így szólt: "Az Úr azt ígérte, hogy felhõben fog lakni.
2 Megépítettem neked a lakóházat, hogy lakóhelyed legyen mindörökké."
3 Aztán a király megfordult, köszöntötte Izrael egész gyülekezetét - mert ott állt Izrael egész gyülekezete -,
4 és így szólt: "Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, aki teljesítette kezével, amit szájával atyámnak, Dávidnak ígért. Azt mondta ugyanis:
5 Attól a naptól fogva, hogy kihoztam népemet Egyiptom földjérõl, sem várost nem választottam Izrael egyetlen törzsébõl sem, hogy ott templom épüljön nevemnek, sem férfit nem választottam, hogy népemnek, Izraelnek fejedelme legyen.
6 De most kiválasztottam Jeruzsálemet, hogy ott legyen a nevem, és kiválasztottam Dávidot, hogy népem fölött álljon.
7 Atyám egykor elhatározta, hogy templomot épít az Úr, Izrael Istene nevének.
8 Az Úr azonban azt mondta neki: Amikor elhatároztad, hogy templomot építesz nevemnek, helyes volt a szándékod.
9 De nem te fogod a templomot fölépíteni, hanem a fiad, aki ágyékodból származik, az fogja a templomot nevemnek fölépíteni.
10 Az Úr teljesítette is ígéretét, amelyet tett. Én léptem atyám, Dávid helyébe, én ültem Izrael trónján, amint az Úr megígérte, és én építettem fel a templomot az Úr, Izrael Istene nevének.
11 Sõt, elhelyeztem benne a ládát is. Benne van a szövetség, amelyet az Úr Izrael fiaival kötött."
12 Azután odaállt az Úr oltára elé, szemben Izrael gyülekezetével, és kiterjesztette a kezét.
13 Salamon ugyanis egy kör alakú bronzemelvényt készíttetett, és az udvar közepére állíttatta. Öt könyök volt a hossza, öt könyök a szélessége, és három könyök a magassága. Erre állt fel, majd Izrael gyülekezetével szemben letérdelt, és kezét az ég felé tárva
14 így imádkozott: "Uram, Izrael Istene, nincs hozzád hasonló Isten sem az égben, sem a földön. Megtartod szövetségedet és kegyes maradsz szolgáidhoz, akik teljes szívükbõl színed elõtt járnak.
15 Amint szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak is teljesítetted azt, amit ígértél. Mint a mai napon is, kezeddel teljesítetted, amit száddal mondtál.
16 Uram, Izrael Istene, teljesítsd tehát ígéretedet, amelyet szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak tettél, amikor azt mondtad: Ha fiaid vigyáznak útjaikra, és megtartják szövetségemet, ahogyan te megtartottad, akkor utódod sose fog hiányozni színem elõl, Izrael királyi székérõl.
17 Uram, Izrael Istene, valósuljon meg tehát ígéreted, amelyet szolgádnak, Dávidnak tettél.
18 De hát valóban lehetséges az, hogy az Isten az emberek között lakjék? Ha a menny és az egek egei nem képesek befogadni, akkor még kevésbé ez a templom, amelyet építettem.
19 Tekints szolgád imádságára és esdeklésére, Uram, Istenem, hallgasd meg a könyörgést és az imádságot, amelyet szolgád hozzád intéz.
20 Nappal és éjjel legyen a szemed nyitva e ház fölött, a hely fölött, amelyrõl kijelentetted, hogy nevedet ott helyezed el. Hallgasd meg az imát, mellyel szolgád e hely felé fordul!
21 Hallgasd meg szolgádnak és népednek, Izraelnek esdeklését, amelyet ezen a helyen könyörögve intéz hozzád! Hallgasd meg lakóhelyedrõl, az égbõl, hallgass meg, és légy irgalmas!
22 Ha valaki vétkezik embertársa ellen, és kész megesküdni vele szemben: amikor esküt tesz templomod oltára elõtt,
23 hallgasd meg az égbõl, és tégy igazságot szolgáid között. Torold meg a gonosz tettét, hulljon vissza a fejére, s szolgáltass igazságot az igaznak, fizess meg neki igaz volta szerint.
24 Ha néped, Izrael, vétkei miatt vereséget szenved ellenségétõl, de aztán megtér, megvallja nevedet, könyörög és esdekel színed elõtt e templomban,
25 hallgasd meg az égbõl, bocsásd meg vétkét népednek, Izraelnek, és vezesd vissza õket e földre, amelyet nekik és atyáiknak adtál.
26 Ha bezárul az ég, és elmarad az esõ, mert vétkeznek ellened, de aztán könyörögnek hozzád ezen a helyen, megvallják nevedet, és megtérnek bûneikbõl, mivel megbüntetted õket;
27 hallgasd meg az égbõl, bocsásd meg szolgáidnak és népednek, Izraelnek bûneit, tanítsd õket a jó útra, amelyen járniuk kell, és adj esõt földednek, amelyet örökségül adtál népednek.
28 Ha éhínség, pestis, aszály, gabonaragya, sáska vagy féreg támad az országban, ha ellenségei ostromolják valamelyik város kapuját, ha bármilyen csapás vagy nyomorúság sújtja,
29 de aztán felismerik a csapást és a nyomorúságot, és kitárják kezüket ebben a templomban, minden imádságot és minden esdeklést, akár egyes emberek, akár Izrael egész népe intézi hozzád,
30 hallgasd meg az égbõl, lakóhelyedrõl, és légy irgalmas! Fizess meg kinek-kinek tettei szerint, ahogy szívét ismered, mert egyedül te ismered az emberek fiainak szívét.
31 Akkor majd félnek tõled, és mindig a te utaidon járnak, akik csak azon a földön élnek, amelyet atyáiknak adtál.
32 Sõt még az idegent is, aki nem népedbõl, Izraelbõl való, hanem messze földrõl jön a te nagy neved, erõs kezed és kinyújtott karod miatt, ha eljön és imádkozik ebben a templomban:
33 hallgasd meg az égbõl, lakóhelyedrõl. Tedd meg mind, amiért hozzád kiált az idegen, hogy a föld minden népe megismerje nevedet, és úgy tiszteljen téged, mint néped, Izrael; s tudja meg, hogy tõled kapta nevét e templom, amelyet építettem.
34 Ha néped hadba vonul ellenségei ellen az úton, amelyen te küldöd õket, és ha imádkozik hozzád e választott város és e templom felé fordulva, amelyet nevednek építettem,
35 hallgasd meg az égbõl imádságukat és esdeklésüket és szolgáltass nekik igazságot.
36 Mivel vétkezni fognak ellened, mert hisz nincs ember, aki ne vétkeznék, fölgerjed ellenük haragod, és ellenség kezére adod õket, azok pedig fogságba hurcolják õket, távoli vagy közeli földre.
37 De ha szívbõl megtérnek azon a földön, ahova fogságba hurcolják õket, bûnbánatot tartanak, könyörögnek hozzád fogságuk helyén és megvallják: "Vétkeztünk, istentelenséget és gonoszságot mûveltünk",
38 ha egész szívükbõl és egész lelkükbõl hozzád térnek fogságuk földjén, amelyre majd elhurcolják õket; s ha imádkoznak hazájuk felé fordulva, amelyet atyáiknak adtál, e város irányába, amelyet kiválasztottál, és e templom irányába, amelyet nevednek építettem, akkor
39 hallgasd meg az égbõl, lakóhelyedrõl könyörgésüket és esdeklésüket. Szolgáltass nekik igazságot, és bocsáss meg népednek, még ha vétkezett is ellened.
40 Kérlek, ó Istenem, szemed legyen nyitva és füled figyeljen oda az imádságra, amelyet e helyen mondanak!
41 Most pedig Uram, Isten, térj nyugvóhelyedre, te és hatalmad ládája! Papjaid, Uram, Isten, öltsék magukra üdvösségedet, és szentjeid örüljenek jótéteményeidnek!
42 Uram, Isten, ne fordulj el fölkented arcától, hanem emlékezzél meg szolgád, Dávid iránt tanúsított irgalmadról."
Versículos relacionados com Krónikák II. könyve, 6:
2 A krónikák 6 leírja Salamon templomának odaadását, Salamon pedig arra kéri Istent, hogy áldja meg és hallja azoknak az imáit, akik a templomba érkeznek, hogy az Úr keresése. Azt is mondja, hogy az odaadás imája, és arra kéri Istent, hogy legyen jelen a templomban, és találkozzon az ott mondott imákkal. Az alábbiakban öt vers található a 2 krónika 6 -ban lefedett témákkal kapcsolatban:
1 Királyok 8:27: "De valójában Isten a földön lakik? Íme, a mennyország és még a menny is, nem tudnak visszatartani téged, annál kevésbé építettem ezt a házat." Ez a vers Salamon imájának része, és felismeri, hogy Isten túl nagy ahhoz, hogy egy helyen, mint a templomban, belekerüljön.
1 Királyok 8:41-43: "És a külföldiről is, hogy nem az Ön népéből származik, Izrael, amikor távoli területekkel érkezik, a neved kedvéért (mert meghallják a nagyságodat, és az ön erősségétől kéz, és a meghosszabbított karod), és imádkozzatok ehhez a házért, hallgassa meg téged az egekben, a lakásod helyén, és tegye meg mindazt, amit a külföldi megkérdez; úgy, hogy a Föld minden népe megismerje a nevét, a nevét, hogy Félsz, mint az Izrael emberei. " Ezek a versek Salamon ima részét képezik, és arra kérik Istent, hogy hallja meg azoknak az imáit, akik más országokból származnak, hogy imádják őt a templomban, és hogy minden nép ismeri Isten nagyságát.
Zsoltár 132:13-14: "Mert az Úr választotta Sionot; azt akarta, hogy házához, mondván: ez az én helyem örökre; itt lakom, mert azt akartam." Ezek a versek megmutatják Isten vágyát, hogy Sionban lakjanak, ahol Salamon templomát építették.
Ézsaiás 56:7: Elviszem őket a Szent Hegyembe, és örülni fogok az imádságomnak; égetett felajánlásukat és áldozataikat az oltáron fogadják; mert a házamat minden népnek imádkozom. " Ez a vers azt mutatja, hogy a templomot hogyan tekintik imádság és imádat helyének minden nép számára.
János 4:21-24: "Jézus azt mondta neki, nő, hidd el, hogy eljön az idő, amikor sem a dombon, sem a jeruzsálemben nem fogod imádni az Atyát. Az üdvösség a zsidóktól származik. De eljön az idő, és most most Ez az, ahol az igaz imádók szellemben és igazságban imádják az Atyát; mert az Atya olyanokat keres, akik imádják őt. " Ezek a versek megmutatják, hogy Isten imádása nem korlátozódik a fizikai helyre, de szellemben és igazságban kell lennie.
Fejezetek: