Makkabeusok II. könyve, 15

17. Júdás nagyszerû szavai lelket öntöttek beléjük, hisz alkalmasak voltak rá, hogy fölkeltsék a bátorságot, és megerõsítsék az ifjak szívét. Így elhatározták, hogy nem vernek tábort, hanem bátran támadást indítanak, és kimenetelét a szerencsére bízzák. A várost, a vallást és a templomot ugyanis veszély fenyegette.

Kapcsolódó versek Makkabeusok II. könyve, 15:

A 2 Maccabees 15. fejezete elmondja a Judas Macabeu és az Antiochus erõi által vezetett zsidók közötti végső csatát. A csata során Júdás és emberei bíznak Istenben, hogy megvédjék őket és legyőzzék a háborút. Az alábbiakban öt vers található a fejezetben szereplő témákkal kapcsolatban:

2 Sámuel 22:33: "Isten ad nekem erőt, és tökéletesíti az utat." Júdás és emberei bíznak Istenben abban, hogy a csata leküzdéséhez szükséges erőt és útmutatást adnak nekik.

Zsoltár 18:2: "Az Úr az én sziklám, erődöm és a felszabadítóm." A zsidók bíznak Istenben mint sziklájukban és erődben, tudva, hogy megvédi őket, és szabadon engedi őket.

Ézsaiás 41:10: "Ne félj, mert veled vagyok; ne kísérted magad, mert én vagyok az Istened; erősítlek és segítek, és hűséges jobb kezemmel támogatlak téged." Isten megígéri, hogy Júdával és embereivel lesz a csata során, megerősíti őket, segíteni és jobb kezükkel támogatni őket.

1 Korinthusok 15:57: "De hála Istennek, aki győzelmet ad nekünk Urunk Jézus Krisztuson keresztül." Júdás és emberei felismerik, hogy a győzelem csak Isten útján lehetséges, és megköszönjük neki, hogy győzelmet adtak nekik.

2 Timóteus 4:7: "A jó harcot harcoltam, befejeztem a karrierem, megtartottam a hitet." Júdás és emberei bátran harcolnak az utolsó csatában, bízva Istenben, hogy megvédjék őket, és végül legyőzhetik a jó harcot.