Máté evangéliuma, 25

43. Idegen voltam, s nem fogadtatok be. Nem volt ruhám, s nem ruháztatok fel. Beteg és fogoly voltam, s nem jöttetek el meglátogatni.

Kapcsolódó versek Máté evangéliuma, 25:

A Szent Máté 25 Jézus három példázatát mutatja be az idő végén és a végső ítéletet. Az első a tíz szűz példája, amely megmutatja az előkészítés és az éberség fontosságát a vőlegény eljövetele szempontjából, amely Jézust szimbolizálja. A második a tehetségek példabeszéde, amely hangsúlyozza azt a felelősséget, hogy mindegyiknek az Isten Királyságának a közjójára és növekedésére adott ajándékokat kell használnia. A harmadik a juhok és a kecskék példázata, amely azt mutatja, hogy a végső ítélet a mások iránti szeretetünk és szolgáltatási cselekedeteinken alapul.

1 Korinthusok 12:7: "De mindegyiknek a szellem megnyilvánulása a közös javra." Ahogyan a tehetségek példázata tanítja, Isten adott ajándékokat és tehetségeket adott nekünk, amelyeket mások javára és Isten dicsőségére kell felhasználnunk.

James 1:22: "A szó központja, nem csak a hallgatók, hamis beszédekkel megtévesztve." A tíz szűzből álló példabeszéd hangsúlyozza a megfigyelés és a vőlegény megjelenésének felkészülésének fontosságát. Ez az éberség magában foglalja Isten Igéjének meghallgatását és betartását.

1 János 3:17: "Most, akinek van e világ erőforrásai, és a testvéréhez jönnek, hogy szenvedjenek és bezárják a szívét, hogyan maradhat Isten szerelme?" A juhok és a kecskék példabeszéd azt tanítja, hogy a végső ítélet a mások iránti szeretetünk és szolgálatunkon alapul. Ez a konkrét vers hangsúlyozza az erőforrások megosztásának fontosságát a rászorulókkal.

1 Thesszaloniak 5:6: "Nem alszunk, tehát a többiekhez hasonlóan, de figyeltünk és józanulunk." A tíz szűzből álló példabeszéd hangsúlyozza a megfigyelés és a vőlegény megjelenésének felkészülésének fontosságát. Ez a vers különösen hangsúlyozza a lelkileg figyelmeztetés és éberség szükségességét.

Róma 12:13: "Kommunikálj a szentekkel az igényeikben, követtem a vendégszeretetet." A juhok és a kecskék példabeszéd azt tanítja, hogy a végső ítélet a mások iránti szeretetünk és szolgálatunkon alapul. Ez a konkrét vers hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megmutatjuk a vendégszeretetet és megosztjuk azt, ami a testvérekkel a hitben van.