Ozeás könyve, 13
1. Amikor Efraim szólt, félelem támadt; nagy tekintélye volt Izraelben, de vétkezett Baallal, és elpusztult.
2. S még mindig tovább vétkeznek: öntött szobrot készítenek maguknak ezüstjükbõl a bálványok mintájára - kézmûvesek alkotása! Így szólnak hozzájuk: "Áldozzatok nekik!" Borjakat csókolgatnak az emberek.
3. Ezért olyanok lesznek, mint a reggeli felhõ, és mint a harmat, amely hamar tovatûnik. Mint a szérûrõl tovasodort pelyva, és mint a kéménybõl kiáramló füst.
4. Én vagyok az Úr, a te Istened, amióta elhagytad Egyiptom földjét; rajtam kívül más Istent nem ismerhetsz, nincs kívülem más Szabadító.
5. Én tápláltalak a pusztában, az aszú földön.
6. Tápláltam õket, és jóllaktak, jóllaktak, és szívük felfuvalkodott, úgyhogy megfeledkeztek rólam.
7. Ezért olyan leszek hozzájuk, mint az oroszlán, mint a párduc, leselkedem az út mentén.
8. Rájuk vetem magam, mint a medve, amelytõl elragadták kölykeit. Eltépem szívük kötelékét, kutyák falják fel húsukat, a mezõ vadjai tépik szét õket.
9. Elpusztítlak, Izrael; ki segíthet rajtad?
10. Hol a királyod, hogy megszabadítson? Vezetõid, hogy megoltalmazzanak? Azt mondtad: "Adj nekem királyt és fejedelmeket!"
11. Adtam neked királyt haragomban, de elveszem indulatomban.
12. Fel van fûzve Efraim bûne, jól el van téve gonoszsága.
13. Vajúdás fájdalmai lepik meg, de nem okos a gyermek: bár itt az ideje, mégsem hagyja el anyjának méhét.
14. Kiszabadítom õket az alvilág torkából, megmentem õket a haláltól. Halál, hol van a mérged? Alvilág, hol a fullánkod? Elrejtõzött a részvét szemem elõl.
15. Efraim növekedni fog a testvérek között, de jön a keleti szél: feltámad az Úr szele a pusztában, kiszárítja ereit és kiapasztja forrásait, elpusztítja földjét és minden drágakincsét.