1 Õrizd meg, fiam, a szavaimat, jegyezd meg magadnak a parancsaimat!
2 Tartsd meg parancsaim, akkor boldogan élsz, õrizd tanításom, mint a szemed fényét.
3 Kösd õket az ujjaidra, és írd fel a szíved táblájára!
4 Mondd a bölcsességnek: "A nõvérem vagy". És az okosságnak: "Te meg a rokonom".
5 Akkor megóv az idegen asszonytól, a hízelgõ szavú idegen nõtõl.
6 Mert házának ablakából kukucskál, a nyíláson át leskelõdik,
7 hátha a gyanútlan fiatalok közt meglátna egy ifjút, akinek kevés az esze:
8 arra megy az utcán, a sarkon, és arra veszi az irányt, ahol az õ háza van.
9 Szürkület van éppen, a nappal és az éj közt, leszállóban az éj sötétje.
10 Összeakad vele egy nõszemély, cédán kiöltözve, fátyollal borítva.
11 Nem volt önuralma, nem volt maradása, lába nem tudott megmaradni otthon.
12 Egyszer az utcán, aztán a téren, végül minden utcasarkon leskelõdött.
13 Megfogja az ifjút, már meg is csókolja, és azt mondja neki szégyentelen arccal:
14 "Adós voltam még egy áldozattal, és ma beváltottam, amit megfogadtam.
15 Azért jöttem ki, hogy találkozzam veled, és rád találjak most, lám, megleltelek.
16 Ágyamon a takarókat szépen elrendeztem, egyiptomi vásznat terítettem rá.
17 Fekvõhelyemet bepermeteztem: mirha, aloé meg fahéj illatos olajával.
18 Gyere, igyuk a szerelem italát reggelig, élvezzük örömmel a szerelem gyönyörét!
19 Mert a férjem éppen nincsen itthon, elment messzire, hosszú útra indult.
20 Elvitte magával az erszényt is a pénzzel, nem jön meg elõbb, csak amikor holdtölte lesz."
21 Rábeszélõ készségével így elcsábította, csalfa szájával tévútra vezette.
22 Mint aki megzavarodott, elindult utána, ahogyan az ökör megy a vágóhídra, vagy mint a szarvas, amely hurokba akad.
23 Míg aztán a máját egy nyíl át nem fúrja, vagy mint a madár, amely hálóba repül, s nem veszi észre, hogy az életével játszik.
24 Éppen ezért, fiam, hallgassál rám, és figyelj a szám szavaira!
25 Szíved ne hajoljon az útjaik felé, és ne tévelyedj az ösvényeikre!
26 Mert sokan elpusztultak, akiket tõrbe csalt, s nagy azoknak a száma, akiket megölt.
27 Az alvilágba visznek házán át az utak, lefelé a halálnak kamráiba.
Versículos relacionados com Példabeszédek könyve, 7:
A Példabeszédek 7 olyan jelenetet mutat be, ahol egy fiatal férfit egy erkölcstelen nő elcsábít. A fejezet figyelmeztetésként szolgál a fiatalok számára a kísértés veszélyeiről és az észlelés hiányáról, kiemelve a bölcsesség és a hűség fontosságát.
1 Korinthusok 10:12: "Akkor, aki gondoskodik arról, hogy feláll, nem esik le." Ez a vers figyelmezteti, hogy ébernek kell lennünk a kísértésről, és nem tekintjük magunkat immunisnak az eséshez.
1 Timóteus 4:12: "Senki sem veszi meg az ifjúságát, de van példája a hívõknek a szóban, az eljárásban, a szeretetben, a hitben, a tisztaságban." Ez a vers arra készteti a fiatalokat, hogy éljenek tisztaságú életet, és példák legyenek a hűség és a bölcsességre.
Példabeszédek 2:16-17: "Megszabadulsz a furcsa nőtől, a külföldiektől, aki a szavait hízelgő, amely elhagyja ifjúságának útmutatóját, és elfelejti Isten szövetségét." Ez a vers hangsúlyozza annak fontosságát, hogy távol maradjon a szexuális erkölcstelenségtől és a furcsa nő kísértésétől.
1 János 2:15-16: "Ne szeresd a világot, és mi van a világon. Ha valaki szereti a világot, az Atya szeretete nincs benne. Mert a világon, a világban, a vágya test, a szemtől és az élet büszkeségétől, nem az Atyától, hanem a világból származik. " Ez a vers kiemeli a világtól és kísértéseitől való elmozdulás fontosságát, beleértve a szexuális erkölcstelenséget is.
Példabeszédek 9:10: "Az Úr félelme a bölcsesség elve, és a szent ismerete körültekintő." Ez a vers hangsúlyozza Isten bölcsességének keresésének fontosságát, és attól tart, hogy elkerülje a kísértés és a szexuális erkölcstelenség elkerülését.
Fejezetek: