Teremtés könyve, 49

33. Miután Jákob megadta fiainak a végsõ rendelkezést, visszahúzta lábát fekhelyére. Azután meghalt és megtért övéihez.

Kapcsolódó versek Teremtés könyve, 49:

A 49. Mózes az a fejezet, amelyben Jacob megáldja gyermekeit, mielőtt meghal. Minden gyermek egyéni áldást kap, korábbi karakterük és cselekedeteik alapján. Az alábbiakban kiválasztott versek olyan témákkal foglalkoznak, mint a vezetés, az igazságosság, a háború és a jólét:

Mózes 33:5: "Így király lett Jesurumban, amikor az emberek fejei összegyűltek, Izrael összes törzse együtt." Ez a vers az Isten Izrael feletti vezetéséről szól, és kapcsolódhat az áldáshoz, amelyet Jacob ad Júdának a Genesis 49:10 -ben, amikor azt állítja, hogy a jogar nem fog elmozdulni Júdától, és hogy leszármazottai a vezetője lesz.

Példabeszédek 29:14: "Egy király, aki a szegényeket saját tőkével ítéli meg, a trónját örökre megalapítják." Ez a vers a vezetés igazságosságáról szól, és kapcsolódhat az áldáshoz, amelyet Jacob ad Rubennek a Genesis 49:4 -ben, amikor azt mondja, hogy Rúen instabil, mint víz, és nincs vezetői pozíciója.

Zsoltár 144:1: "Áldott az Úr, a sziklám, aki a kezem a háborúba és az ujjaimra harcol." Ez a vers a háborúra való felkészülésről szól, és kapcsolódhat az áldáshoz, amelyet Jacob ad a GAD -nak a Genesis 49:19 -ben, amikor azt mondja, hogy Gade -t megtámadják, de harci csapatokként fognak ellenállni.

Mózes 33:13-16: "Benjamin az Úr szeretett; biztonságosan él az oldalán. Az Úr mindig tartja őt, és védi őt, mivel az ember megvédi a saját fiát. Abban az időben Jacob megáldotta a törzsét. József. Azt mondta: "Áldja meg az Úr a Földet a mennyország legjobb esőjével, a föld mélyéből származó nedvességgel, a nap legjobb gyümölcseivel, a legízletesebb betakarításokkal." Ezek a versek a jólétről beszélnek, és kapcsolódhatnak az áldáshoz, amelyet Jacob ad Josephnek a Genesis 49:22-26-ban, amikor arról beszél, hogy Joseph egy gyümölcsöző szőlő, amely bőségesen növekszik.

Zsoltár 60:4: "De azok számára, akik félnek tőled, volt egy zászlója, amelyet minden ívből meg kellett menteni." Ez a vers a nehéz időkben az üdvösségről szól, és kapcsolódhat az áldáshoz, amelyet Jacob ad a Genesis 49:16-18-ban, amikor arról beszél, hogy miként fogja megítélni az embereit, és kígyó lesz az út szélén, amely megharapja a ló.