Zsoltárok könyve, 137

Katolikus Biblia

1 Bábel folyói mentén ültünk és sírtunk: a Sionra emlékeztünk.

2 Azon a földön a fûzfákra akasztottuk hárfáinkat.

3 Mert dalt akartak hallani, akik elhurcoltak minket. Elnyomóink öröméneket követeltek: "Zengjetek nekünk dalt a Sionról!"

4 De hogyan énekeljünk éneket az Úrról az idegenek földjén?

5 Jeruzsálem, ha elfeledkezem rólad, száradjon le a jobbom!

6 Nyelvem tapadjon ínyemhez, ha nem emlékezem meg rólad: ha Jeruzsálemet nem helyezem minden örömem fölé!

7 Ne felejtsd el, Uram, Edom fiainak Jeruzsálem napját! Amikor így kiáltoztak: "Romboljátok le, romboljátok le, hadd pusztuljon el a földig!"

8 Bábel leánya, te pusztító, áldott, aki megfizeti neked, ami gonoszságot velünk tettél!

9 Áldott, aki megragadja gyermekeidet és szétzúzza õket a sziklán!




Versículos relacionados com Zsoltárok könyve, 137:

A 137. zsoltár az Izrael népének siralma, akit Babilonban száműzték, messze a szülőföldjüktől és a Jeruzsálem templomától. Kifejezik szomorúságukat és vágyakozásukat Sion, Isten szent városa iránt, amely most elpusztult. Az alábbiakban öt vers található a 137. zsoltárban szereplő témákkal kapcsolatban:

Ézsaiás 52:8: "Atalanjaik hangjai! Összeállítják a hangjukat, mert saját szemükkel látják az Úr visszatérését Sionhoz." Ez a vers arról szól, hogy visszatér Izrael népének Zionhoz és földjük helyreállításáról.

Szalagok 1:4: "A Sion utak szomorúak, mert senki sem jön a partikhoz. Minden ajtó elhagyatott; papjaik sóhajtanak, fiatal nőik szomorúak, és ő is keserű." Ez a vers leírja Sion szomorúságát és magányát, miután a babiloniak elpusztították.

Jeremiás 51:50: "Hallottam, száműzettek, hogy messze vannak a földemtől! Az Úr megítélte Babilont, és elnémítja." Ez a vers Isten Babilon elleni bosszújáról szól, amely elpusztította Jeruzsálemet és az Izrael népét száműzetéshez vezette.

Zsoltár 126:1: "Amikor az Úr visszahozta a foglyokat Sionba, olyanok voltunk, mint azok, akik álmodnak." Ez a vers az Izrael népének öröméről és meghökkentéséről szól, amikor megszabadultak száműzetésből, és visszatérhetnek Sionba.

Ezékiel 11:17: "Ezért mondjuk, így az Úr Istennek, összegyűjtöm téged a népek közé, és összegyűjtöm őket a szétszórt földről, és megadom neked Izrael földjét." Ez a vers Isten ígéretéről szól, hogy visszahozza népét a földjükre és helyreállítja őket.





Fejezetek: