Fondare 305 Risultati per: Földi népek

  • Az Úr szétszór titeket a népek közé, és csak kevesen maradnak meg a népek között, ahová az Úr visz benneteket. (Második Törvénykönyv 4, 27)

  • Ne szegõdjetek a körülöttetek (élõ) népek idegen isteneihez, (Második Törvénykönyv 6, 14)

  • Ha mégis azt gondolnád, ezek a népek népesebbek nálam, hogy ûzhetném hát ki õket, (Második Törvénykönyv 7, 17)

  • Azokat a helyeket, ahol a népek, amelyeket nemsokára kiûztök, isteneiket imádták, mind romboljátok le a földig, a magas hegyeken, a dombokon és a zöldellõ fák tövében. (Második Törvénykönyv 12, 2)

  • akkor vigyázz, nehogy tõrbe essél, mikor már elpusztultak elõtted, nehogy a nyomukba lépj! Ne érdeklõdj isteneik iránt ilyesmiket kérdezve: "Hogyan részesítették ezek a népek tiszteletben isteneiket? Szeretném utánozni õket!" (Második Törvénykönyv 12, 30)

  • Ha ezek a népek, amelyeket elûzöl, hallgatnak is a jövendõmondókra meg a varázslókra, neked az Úr, a te Istened ezt nem engedi meg. (Második Törvénykönyv 18, 14)

  • Így tégy mindazokkal a városokkal, amelyek messze esnek tõled, amelyek nem e népek városai közé számítanak. (Második Törvénykönyv 20, 15)

  • E népek városaiban, amelyeket az Úr, a te Istened örökségül ad neked, egyetlen lelket se hagyj életben. (Második Törvénykönyv 20, 16)

  • Az Úr ugyanis szétszór a népek közé a világ egyik végétõl a másikig, s ott más isteneknek szolgálsz, akiket sem te, sem atyáid nem ismertek, fából és kõbõl valóknak. (Második Törvénykönyv 28, 64)

  • De nem élhetsz nyugton azok közt a népek közt, nem találsz helyet, ahol megvesd a lábad; az Úr ugyanis szorongó szívet, megtört szemet és erõtlen lelket ad neked. (Második Törvénykönyv 28, 65)

  • Most hát tudjátok, hogyan éltünk Egyiptom földjén, s miként vonultunk át azok között a népek között, amelyek között át kellett vonulnotok. (Második Törvénykönyv 29, 15)

  • Igen, a népek mind így beszélnek majd: Miért bánt így az Úr ezzel az országgal? Miért volt ez a lángoló harag? (Második Törvénykönyv 29, 23)


“É doce o viver e o penar para trazer benefícios aos irmãos e para tantas almas que, vertiginosamente, desejam se justificar no mal, a despeito do Bem Supremo.” São Padre Pio de Pietrelcina