Fondare 3484 Risultati per: Lot

  • Íme, az Úr fölötte állt, és így szólt: "Az Úr vagyok, atyádnak, Ábrahámnak Istene és Izsák Istene. A földet, amelyen pihensz, neked és utódaidnak adom. (Teremtés könyve 28, 13)

  • A helynek a Bétel nevet adta: azelõtt Lusznak hívták a várost. (Teremtés könyve 28, 19)

  • Lábán így felelt: "Vidékünkön nem szokás a fiatalabbat férjhez adni az idõsebb elõtt. (Teremtés könyve 29, 26)

  • Azután ismét fogant, és fiút szült. Ezt mondta: "Az Úr meghallotta, hogy háttérbe szorultam, azért adta ezt nekem." Simeonnak nevezte el. (Teremtés könyve 29, 33)

  • Mielõtt idejöttem, kevés vagyonod volt, de hatalmasan felszaporodott. Az Úr minden lépésemben megáldott téged. De mikor gondoskodom már saját otthonomról?" (Teremtés könyve 30, 30)

  • Jákob friss nyárfa-, mandula- és platángallyakat hozott, fehér sávokat vágott rajtuk, úgy, hogy a gallyak fehérsége elõtûnt. (Teremtés könyve 30, 37)

  • Az állatok tehát a vesszõk elõtt párosodtak. Ezért az állatok csíkos, pettyes és foltos kicsinyeket ellettek. (Teremtés könyve 30, 39)

  • Valahányszor az erõs állatok üzekedni kezdtek, Jákob a vesszõket az állatok elé helyezte az ivóvályúkba, hogy a vesszõk elõtt párosodjanak. (Teremtés könyve 30, 41)

  • Jákob Lábán arcáról is leolvasta, hogy nem olyan érzelmeket táplál iránta, mint azelõtt. (Teremtés könyve 31, 2)

  • Így szólt hozzájuk: "Látom atyátok arcán, hogy nem olyan érzelmeket táplál irántam, mint azelõtt, jóllehet atyáim Istene velem volt. (Teremtés könyve 31, 5)

  • Az állatok üzekedése idején történt: álmomban fölemeltem szememet és láttam magam elõtt, hogy a kosok, amelyek a bárányokat ûzték, csíkosak, pettyesek és foltosak voltak. (Teremtés könyve 31, 10)

  • Jákob megtévesztette az aramita Lábánt és eltitkolta elõtte, hogy menekülni akar. (Teremtés könyve 31, 20)


“Menosprezai vossas tentações e não vos demoreis nelas. Imaginai estar na presença de Jesus. O crucificado se lança em vossos braços e mora no vosso coração. Beijai-Lhe a chaga do lado, dizendo: ‘Aqui está minha esperança; a fonte viva da minha felicidade. Seguro-vos, ó Jesus, e não me aparto de vós, até que me tenhais posto a salvo’”. São Padre Pio de Pietrelcina