Fondare 116 Risultati per: Simon

  • Mert hallotta, hogy a rómaiak barátaiknak és testvéreiknek tekintik a zsidókat és Simon követeit tisztelettel fogadták. (Makkabeusok I. könyve 14, 40)

  • Ezért elhatározták a zsidók és a papok, hogy Simon legyen a fejedelmük és a fõpapjuk, míg föl nem lép egy hitelt érdemlõ próféta. (Makkabeusok I. könyve 14, 41)

  • Az egész nép hozzájárult ahhoz, hogy Simon ezek szerint járjon el. (Makkabeusok I. könyve 14, 46)

  • Simon elfogadta és beleegyezett hogy átvegye a fõpapi tisztséget, és hogy a zsidók és a papok fejedelme legyen, s mindnyájuk élén álljon. (Makkabeusok I. könyve 14, 47)

  • Így szólt: "Antiochusz király üdvözletét küldi Simon fõpapnak és fejedelemnek, meg a zsidók népének. (Makkabeusok I. könyve 15, 2)

  • Fölkerestek a zsidók követei mint barátok és szövetségesek, hogy a korábbi barátságot és szövetséget megújítsák velünk. Simon fõpap és a zsidók népe küldte õket, (Makkabeusok I. könyve 15, 17)

  • Ha tehát valamely gonosztevõ országukból hozzátok menekül, adjátok ki Simon fõpapnak, hogy a törvényük szerint megbüntethesse." (Makkabeusok I. könyve 15, 21)

  • Simon fõpapnak is készítettek egy másolatot. (Makkabeusok I. könyve 15, 24)

  • Simon küldött neki segítségül kétezer válogatott katonát, ezüstöt, aranyat és hadi fölszerelést. (Makkabeusok I. könyve 15, 26)

  • Athenobiusz, a király barátja Jeruzsálembe érkezett. De amikor látta Simon hatalmát, az arany- és ezüstedényekkel megrakott asztalt és a pompát, ami övezte, elámult. Aztán elõadta a király követeléseit. (Makkabeusok I. könyve 15, 32)

  • Simon így válaszolt: "Nem vettünk el sem idegen földet, sem idegen javakat, csupán atyáink örökségét szereztük vissza, amelyet ellenségeink egy idõben igazságtalanul megszálltak. (Makkabeusok I. könyve 15, 33)

  • A követ egyetlen szót sem válaszolt, hanem nagy haraggal visszatért a királyhoz és hírét vitte e kijelentéseknek, Simon hatalmának, mindennek, amit látott. A király ádáz haragra gerjedt. (Makkabeusok I. könyve 15, 36)


“Há alegrias tão sublimes e dores tão profundas que não se consegue exprimir com palavras. O silêncio é o último recurso da alma, quando ela está inefavelmente feliz ou extremamente oprimida!” São Padre Pio de Pietrelcina