Fondare 34 Risultati per: nevezett lázadás

  • Egy bizonyos Alkimusz, aki azelõtt fõpap volt, de a lázadás idején önként elpártolt, úgy látta, hogy számára semmi módon nincs menekvés és az oltárhoz sem kerülhet vissza. (Makkabeusok II. könyve 14, 3)

  • "Az aszideusnak nevezett zsidók, akiknek Júdás, a Makkabeus a vezérük, folyvást háborút és lázadást szítanak, s nem hagyják, hogy nyugalom uralkodjék az országban. (Makkabeusok II. könyve 14, 6)

  • Mert már azelõtt is, a lázadás idején is azon volt, hogy tisztán megõrizze a zsidóságot, testét és életét elszántan kockára tette a zsidóságért. (Makkabeusok II. könyve 14, 38)

  • Aztán közös akarattal elhatározták, hogy ezt a napot nem hagyják soha megületlenül, hanem az arámul Adarnak nevezett tizenkettedik hónap 13-án, a Mardocháj napja elõtti napon megünneplik. (Makkabeusok II. könyve 15, 36)

  • Különbség nélkül mindenütt uralkodik a vér és a gyilkosság, a lopás és csalás, a meggyalázás és a hûtlenség, a lázadás és az esküszegés, (Bölcsesség könyve 14, 25)

  • Ebben a Dánielben, akit a király Béltsacárnak nevezett el, kiváló szellem, tudomány és értelem található az álmok megfejtésére, a titkok megmagyarázására és a legnehezebb kérdések megoldására. Hívasd hát ide Dánielt, õ majd megadja a magyarázatot!" (Dániel könyve 5, 12)

  • Jákob nemzette Józsefet, Máriának a férjét, aki a Krisztusnak nevezett Jézust szülte. (Máté evangéliuma 1, 16)

  • Tizenkettõt rendelt, akiket apostoloknak nevezett, hogy vele legyenek, s hogy elküldje õket hirdetni az igét. (Márk evangéliuma 3, 14)

  • Mátét és Tamást, Alfeus fiát, Jakabot és a Zélótának nevezett Simont, (Lukács evangéliuma 6, 15)

  • Közeledett a kovásztalan kenyér ünnepének nevezett húsvét. (Lukács evangéliuma 22, 1)

  • A városban lázadás tört ki, és Barabás gyilkosság miatt került börtönbe. (Lukács evangéliuma 23, 19)

  • Szabadon engedte hát kérésükre azt, aki lázadás és gyilkosság miatt került börtönbe, Jézust meg kiszolgáltatta nekik akaratuk szerint. (Lukács evangéliuma 23, 25)


“Se precisamos ter paciência para suportar os defeitos dos outros, quanto mais ainda precisamos para tolerar nossos próprios defeitos!” São Padre Pio de Pietrelcina