Encontrados 34 resultados para: nevezett lázadás

  • Egy bizonyos Alkimusz, aki azelõtt fõpap volt, de a lázadás idején önként elpártolt, úgy látta, hogy számára semmi módon nincs menekvés és az oltárhoz sem kerülhet vissza. (Makkabeusok II. könyve 14, 3)

  • "Az aszideusnak nevezett zsidók, akiknek Júdás, a Makkabeus a vezérük, folyvást háborút és lázadást szítanak, s nem hagyják, hogy nyugalom uralkodjék az országban. (Makkabeusok II. könyve 14, 6)

  • Mert már azelõtt is, a lázadás idején is azon volt, hogy tisztán megõrizze a zsidóságot, testét és életét elszántan kockára tette a zsidóságért. (Makkabeusok II. könyve 14, 38)

  • Aztán közös akarattal elhatározták, hogy ezt a napot nem hagyják soha megületlenül, hanem az arámul Adarnak nevezett tizenkettedik hónap 13-án, a Mardocháj napja elõtti napon megünneplik. (Makkabeusok II. könyve 15, 36)

  • Különbség nélkül mindenütt uralkodik a vér és a gyilkosság, a lopás és csalás, a meggyalázás és a hûtlenség, a lázadás és az esküszegés, (Bölcsesség könyve 14, 25)

  • Ebben a Dánielben, akit a király Béltsacárnak nevezett el, kiváló szellem, tudomány és értelem található az álmok megfejtésére, a titkok megmagyarázására és a legnehezebb kérdések megoldására. Hívasd hát ide Dánielt, õ majd megadja a magyarázatot!" (Dániel könyve 5, 12)

  • Jákob nemzette Józsefet, Máriának a férjét, aki a Krisztusnak nevezett Jézust szülte. (Máté evangéliuma 1, 16)

  • Tizenkettõt rendelt, akiket apostoloknak nevezett, hogy vele legyenek, s hogy elküldje õket hirdetni az igét. (Márk evangéliuma 3, 14)

  • Mátét és Tamást, Alfeus fiát, Jakabot és a Zélótának nevezett Simont, (Lukács evangéliuma 6, 15)

  • Közeledett a kovásztalan kenyér ünnepének nevezett húsvét. (Lukács evangéliuma 22, 1)

  • A városban lázadás tört ki, és Barabás gyilkosság miatt került börtönbe. (Lukács evangéliuma 23, 19)

  • Szabadon engedte hát kérésükre azt, aki lázadás és gyilkosság miatt került börtönbe, Jézust meg kiszolgáltatta nekik akaratuk szerint. (Lukács evangéliuma 23, 25)


“A prática das bem-aventuranças não requer atos de heroísmo, mas a aceitação simples e humilde das várias provações pelas quais a pessoa passa.” São Padre Pio de Pietrelcina