1 Ezt a szózatot kapta Jeremiás Júda egész népe felõl Jojakim 4. esztendejében, aki Jozijának, Júda királyának volt a fia. [Ez az év Nebukadnezárnak, Babilon királyának elsõ esztendeje.]
2 Jeremiás próféta így hirdette ki ezt a szózatot Júda egész népének és Jeruzsálem minden lakójának:
3 Jozijának, Amon fiának, Júda királyának 13. esztendejétõl mind a mai napig, azaz huszonhárom esztendõ óta intézi hozzám szavait az Úr, és én szünet nélkül beszéltem nektek, [de nem hallgattatok meg;
4 valóban az Úr folyton-folyvást küldte hozzátok összes szolgáit, a prófétákat, de nem hallgattátok meg õket, s ügyet se vetettetek rájuk].
5 Ez volt az üzenet: Térjetek meg mindannyian gonosz útjaitokról és gonosz tetteitekbõl, hogy megmaradhassatok ezen a földön, amelyet az Úr nektek és atyáitoknak adott öröktõl fogva és mindörökre.
6 [És ne szegõdjetek idegen istenekhez, hogy nekik szolgáljatok és õket imádjátok. Ne ingereljetek haragra kezetek alkotásaival, nehogy lesújtsak rátok.]
7 De ti nem hallgattatok rám [- mondja az Úr -, sõt haragra ingereltetek kezetek alkotásaival a saját vesztetekre].
8 Ezért ezt mondja a Seregek Ura: Mivel nem hallgattatok szavamra,
9 elküldök észak minden nemzetségéért [és Nebukadnezárért, szolgámért, Babilon királyáért - mondja az Úr]. Idehozom õket erre a földre, ennek lakóira [és a körülöttük lakó nemzetekre]. És átengedem õket a pusztulásnak, hogy borzalommá, gúny tárgyává legyenek, és örökké tartó szégyen legyen a sorsuk.
10 Elnémítom közöttük az öröm és a vigasság hangját; a võlegény és a menyasszony szavát; a malom zúgását, és kioltom lámpáik fényét.
11 Az egész ország elhagyatott pusztasággá lesz, mert lakói szolgaságba mennek a nemzetek közé, hetven esztendõre.
12 [De amikor eltelik a hetven esztendõ, megbüntetem Babilon királyát és azt a népet - mondja az Úr - azért a gonoszságért, amelyet végbevitt. Megbüntetem a káldeusok országát, és pusztasággá teszem mindörökre.]
13 És valóra váltom abban az országban mindazt, amit ellene kimondtam, ami meg van írva ebben a könyvben. Ezt jövendölte Jeremiás a nemzetek ellen.
14 [Mert õket is szolgaságra vetik hatalmas nemzetek és nagy királyok. Így aztán visszafizetek nekik tetteik és kezük munkája szerint.]
15 Az Úr, Izrael Istene, így szólt hozzám: Vedd a kezembõl ezt a borral telt serleget, és itasd meg belõle az összes nemzetet, amelyhez elküldelek.
16 Hadd igyanak belõle, hogy megtántorodjanak és eszüket veszítsék, mielõtt rájuk szabadítom a kardot.
17 Elvettem hát a serleget az Úr kezébõl és megitattam belõle minden nemzetet, amelyhez elküldött az Úr:
18 [Jeruzsálemet és Júda városait, királyait és fõembereit, hogy pusztasággá, iszonyattá, gúny tárgyává és átokszóvá tegyem õket, mint ahogy az ma van];
19 a fáraót, Egyiptom királyát, szolgáival, fõembereivel és összes népével együtt;
20 aztán minden fajta népséget, [így Uz földjének minden királyát] a filiszteusok földjének minden királyát; Askalont, Gázát, Akkaront és Asdod maradékát;
21 Edomot, Moábot és Ammon fiait,
22 Tírusz [valamennyi] királyát, Szidón valamennyi királyát és a szigetországok királyait, akik a tengeren túl laknak;
23 Dedánt, Temát, Buzt, és az összes nyírott halántékút;
24 Arábia valamennyi királyát, akik a pusztában laknak;
25 [Zimri összes királyát] Elám összes királyát és a médek összes királyát;
26 aztán észak minden királyát közel és távol, az egyiket a másik után; vagyis a föld színén levõ minden országot [végül még Sesák királya is iszik belõle].
27 Ezt mondd majd nekik: Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Igyatok! Részegedjetek meg! Hányjatok! Essetek el, s ne keljetek föl többé addig, míg rátok nem szabadítom a kardot.
28 Ha pedig nem akarják elvenni kezedbõl a serleget, hogy igyanak belõle, akkor így beszélj: Ezt mondja a Seregek Ura: Meg kell innotok!
29 Mert ha arra a városra, amely a nevemet viseli, pusztulást hozok, hogyan gondoljátok, hogy ti büntetlenül maradtok? Bizony, nem maradtok büntetlenül. Mert magam szólítom ide a kardot a föld minden lakója ellen - mondja a Seregek Ura.
30 Te pedig hirdesd nekik mindezeket a szavakat és mondd nekik: Harsog az Úr a magasból, mennydörög szent hajlékából. Fölemeli hangját legelõje ellen, úgy kiáltozik, mint akik a szõlõt tapossák, szózata elhatol a föld minden lakójához,
31 a föld végsõ határáig. Mert az Úr ítéletet hirdet a nemzetek fölött, minden ember fölött ítélkezik: a gonoszokat kiszolgáltatja a kardnak - mondja az Úr.
32 Így beszél a Seregek Ura: Nézzétek! A csapás vándorol az egyik nemzetrõl a másikra; és nagy szélvész támad a föld végsõ határairól.
33 Akiket az Úr megöl azon a napon, szétszóródnak a föld egyik végétõl a másikig. Nem gyászolják meg õket; senki nem szedi össze és nem temeti el õket; úgy hevernek majd a föld színén, mint a trágya.
34 Jajgassatok, pásztorok, üvöltsetek, vessétek magatokat a porba, ti, vezérei a nyájnak, mert elérkezett pusztulástok napja; úgy elhulltok, mint a leölésre kiválasztott kosok.
35 Nincs hová futniuk a pásztoroknak, nincs menekvésük a nyáj vezéreinek.
36 Hallgassátok: hogy hangzik a pásztorok kiáltása, hogy zúg a nyáj vezéreinek jajgatása, mert az Úr elpusztította legelõiket,
37 feldúlta békés mezõiket.
38 Az oroszlán elõjött rejtekébõl, országuk pusztasággá lett a pusztító kard és az Úr izzó haragja miatt.
Versículos relacionados com Jeremiás könyve, 25:
A Jeremiás 25 bemutatja Isten haragjának kehelyének próféciáját, amelyet a nemzetek fölött fognak eldobni. Isten belefáradt az emberek bűnétől és bálványimádásáról, és elküldi Jeremiát, hogy figyelmeztesse őket a küszöbön álló pusztításról. Az alábbiakban öt vers található a fejezetben szereplő témákkal kapcsolatban:
Ézsaiás 51:17: "Ébredj, ébredj fel! Kelj fel, ó Jeruzsálem, hogy ivottál az Úr kezéből, a haragod kehelye; ivott, cukstolsz, és hagyod, hogy kimerüljön." Ez a vers egy olyan képet mutat be, amely hasonló Isten haragjához, megmutatva, hogy az ötlet nem kizárólagos Jeremiás számára.
Jelenések 14:10: "Ő is iszik az Isten kolerájának borából is, amelyet keverés nélkül készítettek, haragjának kehelyében; és a Szent Angyalok és a bárány előtti tűz és kén gyötrelme lesz. " Ez a vers egy jövőbeli nézetet mutat be arról, hogy Isten haragja elvágja azokat, akik elutasítják őt.
Zsoltár 75:8: "Mert az Úr kezében van egy kehely, amelynek borhabja, tele keverékkel; ez ivást ad neki; de a föld gonoszsága kortyolgat és inni a székletre." Ez a vers azt mutatja, hogy Isten haragjának gondolata egy hatalmas kép, amely átlépi az egész régi és Újszövetséget.
Ézsaiás 24:19: "A föld teljesen eltört, a föld egyáltalán megtisztul, a Földet szélsőséges módon rázják." Ez a vers bemutatja a pusztítás leírását, amely Isten haragjának eredményeként jön létre.
Máté 26:39: "És egy kicsit előrehaladt, az arcára esett, imádkozva és azt mondta: Apám, ha lehetséges, átadja nekem ezt a kehelyet; azonban nem úgy, ahogy akarom, hanem az, amit akarsz." Ez a vers Jézus képét mutatja be, amely a kehely metaforát használja, hogy leírja a szembesülést.
Capitoli: