Prédikátor könyve, 1

4. Az egyik nemzedék megy, a másik jön, de a föld örökké megmarad.

Versi relativi a Prédikátor könyve, 1:

Az Ecclesiastes 1 a szerzővel kezdődik, aki "prédikátorként" mutatja be magát, kifejezve csalódását és reménytelenségét az élet iránt. Azt állítja, hogy minden hiúság és a szél után fut, mert a dolgok nem változnak, és csak az emberi lét hiábavalóságunk van. Az alábbiakban öt vers található az Ecclesiastes 1. témájával kapcsolatban:

Zsoltárok 39:5 - "Íme, hosszú ideig tartotta a napjaimat; az életem semmi előtted; valójában minden ember, mint szilárd, tiszta hiúság." Ez a vers rávilágít arra az elképzelésre, hogy az élet elmúlik és kevés jelentőséggel bír Isten előtt, ami visszatükrözi az egyház 1.

James 4:14 - "Mert nem tudod, mi fog történni holnap. Mi az életed? Ez a vers egy olyan üzenetet hoz, amely hasonló az Ecclesiastes 1 -hez, hangsúlyozva az emberi élet rövidségét és a jövő bizonytalanságát.

Ézsaiás 40:7-8- "Szárítsa ki a füvet, és a virág esik, és az Úr lélegzetét fújja. Valójában az emberek fű vannak; a fű szárad, és viráguk esik; de Istenünk szava örökké marad. " Ennek a versnek az 1. egyházban bemutatott látása van, amelyből minden átmeneti és romlandó.

Job 8:9 - "Mert tegnap vagyunk, és semmit sem tudunk, mert a földi napjaink olyanok, mint egy árnyék." Ez a vers azt az elképzelést fejezi ki, hogy az emberi élet rövid és jelentéktelen, ami az Ecclesiastes 1 -ben talált reménytelenség érzésével hangzik.

Zsoltár 90:10 - "Életünk napjai hetven évre érkeznek, és ha néhányuk robusztusságuk miatt nyolcvan évre kerül, mérlegelésük fáradt és unalmas; mert gyorsan elmúlik, és repülünk." Ez a vers hangsúlyozza az emberi élet rövidségét és az idő múlását, ez egy ismétlődő téma az Ecclesiastes 1 -ben.