Zsoltárok könyve, 139

17. Terveid, Uram, felfoghatatlanok, s milyen tömérdek a számuk!

Versi relativi a Zsoltárok könyve, 139:

A 139. zsoltár költői meditáció Isten mindenütt jelenlétéről és mindentudásáról, aki mélyen ismeri az embert születéseig. A fő témák az Isten és az ember közötti intim kapcsolat, az ő kreatív mindenütt jelenléte és az ő gondoskodása. Az alábbiakban öt vers található az ezekhez a témákhoz:

Genesis 1:27: "Isten teremtette az embert a képében, Isten képe teremtette őt; az ember és a nő teremtette őket." Ez a vers az ember létrehozásáról az Isten képének létrehozásáról szól, ezt a témát a 139. zsoltárban említik azokban a versekben, amelyek azt állítják, hogy anyánkon belül az isteni kéz által létrehozott minket.

Példabeszédek 15:3: "Az Úr szeme mindenütt megtalálható, gondosan figyelve a gonoszokat és a jót." Ez a vers hangsúlyozza Isten mindenütt jelenlétét és mindentudását, témákat, amelyek központi szerepet játszanak a 139 -es zsoltárban azokban a versekben, amelyek mindenhol az isteni jelenlétről beszélnek, és Isten azon képessége, hogy megismerjük a legmegfelelőbb gondolatainkat.

Jeremiah 1:5: "Mielőtt az anyaméhbe kialakítottam, találkoztam veled, és mielőtt elhagytad az anyát, felszenteltem és prófétát alkottam a nemzeteknek." Ez a vers az anyaméh isteni választásáról szól, amely téma a 139. zsoltárban megközelíti az isteni predestinációról és Isten szolgáinak törekvését.

Máté 10:29-31: "Ne adjon el két verébt egy fillért? Ugyanakkor egyikük sem esik a földre az apád beleegyezése nélkül Többet ér, mint sok veréb! " Ez a vers Isten gondoskodásáról szól, amely a 139. zsoltárban szereplő téma azokban a versekben, amelyek az anyai méh és az isteni kíséret isteni védelméről szólnak az élet mindenkor.

Róma 8:38-39: "Mert meg vagyok győződve arról, hogy sem a halál, sem az élet, sem az angyalok, sem a démonok, a jelen, sem a jövő, a hatalom, a magasság, sem a mélység, sem a teremtésben semmi sem képes elválasztani minket. A szeretet. Istenből, aki Jézus Krisztusban van, a mi Urunk. " Ez a vers Isten feltétel nélküli szeretetéről szól, a 139. zsoltár központi témájáról azokban a versekben, amelyek azt állítják, hogy szövetek vagyunk az anyaméhben az isteni szeretet és hogy Isten mélyen ismertek.