Znaleziono 39 Wyniki dla: Hátha
hiszen szolgád kegyelmet talált szemedben, s te nagy irgalmasságot gyakoroltál velem azáltal, hogy életben hagytál. De nem menekülhetek a hegyekbe. Hátha mégis utolér a baj, úgy, hogy meg kell halnom. (Teremtés könyve 19, 19)
A szolga ezt válaszolta: "De hátha nem akar követni a lány erre a földre. Akkor vigyem vissza a fiadat abba a hazába, ahonnan te eljöttél?" (Teremtés könyve 24, 5)
Amikor én így válaszoltam uramnak: De hátha nem jön velem a lány, (Teremtés könyve 24, 39)
Hátha megtapogat atyám. Akkor olyan leszek a szemében, mint aki tréfát ûz vele, s átka ér áldása helyett." (Teremtés könyve 27, 12)
Akkor Bileám így szólt Balakhoz: "Maradj égõáldozatod mellett! Magam elmegyek, hátha találkozom az Úrral. S amit látnom enged, azt tudtodra adom." S elment egy kopár helyre. (Számok könyve 23, 3)
De az így felelt: "Ott a városban él Istennek egy embere, tekintélyes ember, amit csak mond, az mind valóra válik. Menjünk el hozzá, hátha útbaigazít abban a dologban, amelyben járunk." (Sámuel I. könyve 9, 6)
Jonatán így szólt fegyverhordozójához: "Gyere, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek az elõõrséig. Hátha tesz valamit értünk az Úr, hiszen nincs semmi akadálya annak, hogy az Úr gyõzelmet adjon, akár sokan vagyunk, akár kevesen." (Sámuel I. könyve 14, 6)
Hátha még bõségesen ehettek volna az emberek a zsákmányból, amit ellenségeiktõl szereztek! Hát nem sokkal nagyobb volna akkor a filiszteusok veresége?" (Sámuel I. könyve 14, 30)
Ezt válaszolta: "Amíg a gyermek még élt, böjtöltem és sírtam, mert azt gondoltam, ki tudja, hátha megkönyörül rajtam az Úr, és életben marad a gyerek. (Sámuel II. könyve 12, 22)
Azért jöttem s mondtam el ezeket uramnak, királyomnak, mert az emberek megijesztettek. Azt mondta magában szolgálód: Beszélek én egyszer a királlyal. Hátha megteszi a király, amit szolgálója mond neki. (Sámuel II. könyve 14, 15)
Acháb így szólt Obadjahuhoz: "Gyere, keressünk fel minden forrást és patakot az országban, hátha találunk füvet és megmenthetjük a lovakat és öszvéreket; nem hagyhatunk az állatok közül egyet sem elpusztulni." (Királyok I. könyve 18, 5)
Délben Illés így csúfolta õket: "Szólítsátok hangosabban, hiszen isten! Hátha belemélyedt gondolataiba vagy kiment, esetleg úton van vagy éppen elaludt, és föl kell ébreszteni." (Királyok I. könyve 18, 27)