1 Naamai Cofár válaszolt és így szólt:
2 Elmém erre válaszolni kíván, nagy bennem emiatt a nyugtalanság.
3 Hallom, szégyenszemre megdorgálnak, s szél ad feleletet meggyõzõdésemre.
4 Õsidõktõl fogva tudod te ezt talán, amióta ember lakozik a földön?
5 Álnok ujjongása biz" nem tart sokáig, bûnös kéjelgése csak egy pillanatig.
6 Még ha büszkesége az égig érne is, és ha a felhõket verné is a feje,
7 akárcsak a ganéj, eltûnik örökre, és akik látták, megkérdezik, hová lett.
8 Mint álom eltûnik, meglelni nem lehet, éjjeli látomás módján elenyészik.
9 A szem, amely látta, most már nem láthatja, nem pillanthatja meg többé az otthona.
10 A szegények kárát fiai térítik, gyermekei szerzik vissza a vagyonát.
11 Akármilyen ifjú, s erõs még a csontja, mégis vele együtt leroskad a porba.
12 Hogyha a gonoszság édes is szájában, úgyhogy a nyelve alatt rejtegeti,
13 s csínján bánik vele, el nem ereszti, ínyéhez szorítja, úgy tartogatja,
14 beleiben mégis mássá lesz az étel, kígyóméreggé válik bensejében.
15 Gazdagságot zabált, most aztán kihányja, testébõl az Isten újra kihajtja.
16 Vipera mérge volt, mit magába szívott, és ami megöli, kígyó fullánkja lesz.
17 Nem nézhet vidáman olajpatakokra, sem a tejjel-mézzel tele folyamokra.
18 Visszaadja, amit nyert, nincsen örömére, s mit kufárkodva szerzett, annak sem örül.
19 Mert romba döntötte a szegény kunyhóját, s bár nem õ építette, elvette a házat.
20 Mivel sose tudott betelni a gyomra, nem mentheti meg semmiféle kincse.
21 Zabáló kedvétõl semmi sem menekült, ezért boldogsága sem tart soká.
22 Noha gazdag, nélkülözést szenved, és nyomorúságnak súlya szakad rá.
23 Haragjának tüzét küldi rá az Isten, nyilai hullanak rá, mint a záporesõ.
24 Hogyha elkerüli a vasfegyvereket, akkor egy acélból való íj döfi át.
25 A nyílnak vesszeje kiáll a hátából, mint a villám, áthatol epéjén a hegye. Elárasztják a reá váró szörnyûségek,
26 eltesznek számára minden sötétséget. Olyan tûz emészti, amit nem gyújtott senki, és föléget mindent, ami van sátrában.
27 Az egek derítenek fényt a bûneire, fölkel ellene az egész földkerekség.
28 Házát az áradat magával ragadja, a haragnak napján elsodorja.
29 Ezt a sorsot szánta Isten a gonosznak, ez az öröksége, mit Isten ad neki.
Versículos relacionados com Jób könyve, 20:
A Job 20 Zofar, Job harmadik barátja beszédét mutatja be, aki megpróbálja meggyőzni őt, hogy felismerje Isten igazságát szenvedéseiben és bevallja bűneit. Zofar élénk leírást készít a gonosz sorsáról, azzal érvelve, hogy az isteni büntetés mindig rájuk esik. A következő versek a Zofar által kezelt témákkal foglalkoznak:
Példabeszédek 10:27: "Az Úr félelme meghosszabbítja a napokat, de a gonoszok életét rövidítik." Ez a vers a gonosz sorsáról szól, amelyet a Job 20 -ban a Zofar szerint a szenvedés és a korai halál jellemez.
Zsoltár 37:35-36: "Láttam egy arrogáns gonoszt, és levélfákként terjedt el a natív talajon. De már nem létezik, és már nem létezik; kerestem, de nem találtam." Ez a zsoltár a gonosz sorsáról is beszél, amelyet egy száraz és meghalt fával hasonlítanak össze.
Példabeszédek 1:33: "De bárki, aki hall engem, biztonságosan él és csendes lesz, anélkül, hogy félne a gonosztól." Ez a vers kiemeli az isteni bölcsesség hallgatásának fontosságát, amelyet Zofar szerint a munka elutasít.
Zsoltárok 11:6: "Esni fog a gonosz parázs és az izzólámpás kén felett; száraz szél lesz a részük." Ez a zsoltár a gonosz sorsáról is beszél, amelyet tűz és kén esőjeként írnak le, hasonlóan Zofar leírásához a Job 20 -ban.
Példabeszédek 13:9: "Az igazak fénye intenzíven ragyog, de a gonosz lámpája kialszik." Ez a vers kiemeli az igaz és a gonoszok közötti különbséget, megerősítve azt az elképzelést, hogy az isteni büntetés mindig másodpercre esik.
Rozdziały: