1 Tehát, Jób, figyelj most minden egyes szómra, minden beszédemet jegyezd meg magadnak!
2 Lám, szólásra nyitottam a számat, nyelvem máris forog a szám üregében.
3 Bölcs mondásokat súg majd a szívem, ajkam a színtiszta igazat beszéli.
4 Istennek éltetõ lelke teremtett meg, a Magasságbeli lehelete éltet.
5 Hogyha képes vagy rá, adj nekem választ, adj magyarázatot és szállj velem szembe!
6 Olyan vagyok, mint te, lásd, nem mint az Isten, én is csak agyagból vétettem.
7 Tõlem nem kell félned, ne rémítsen semmi, még a kezem sem nehezedik rád.
8 Valóban, te fülem hallatára mondtad, tisztán ki is vettem szavaidnak hangját:
9 "Tiszta vagyok és nincsen semmi bûnöm, mocsoktalan vagyok, nincsen bennem vétek.
10 Csakhogy õ ürügyet keres ellenem, úgy tekint rám, mintha ellensége volnék.
11 Kalodába zárta a lábamat, és szemmel tartotta minden utamat."
12 Nézd, én mondom neked, ebben nincs igazad, mert nagyobb az Isten, mint bármelyik ember.
13 Azért hát ellene miért háborogtál, hogy minden szavadra nem ad feleletet?
14 Mert egyszer az Isten ily módon beszél, máskor meg másképpen szól, de nem vesszük észre.
15 Álomlátásokban, éjjeli képekben, amikor még álom borul az emberre, és akkor, amikor ágyában szendereg.
16 Ilyenkor megnyitja az emberek fülét, felriasztja õket ijesztõ jelekkel,
17 hogy tettétõl visszatartsa az embert, hogy az emberekbõl kiûzze a gõgöt;
18 hogy az alvilágtól megmentse a lelkét, attól, hogy életét dárda oltsa ki.
19 Fekvõhelyén fájdalom figyelmezteti, szüntelen háborgás van a tagjaiban.
20 A kenyértõl undorral fordul el élete, kedvenc ételétõl undorodik lelke.
21 A húsa elalszik, már nem is látható, nem látható egyéb, mint csupasz csontváza.
22 Máris közeledik lelke a sírjához, élete a helyhez, hol a holtak laknak.
23 Ha aztán egy angyal odaáll melléje, egy az ezrek közül közvetítõ gyanánt, s közli az emberrel a kötelességét,
24 aztán megkönyörül rajta és azt mondja: "Szabadítsd meg attól, hogy a sírba szálljon, mert a váltságdíját megtaláltam",
25 teste akkor üdén felvirágzik, maga meg visszatér ifjú napjaihoz.
26 Istenhez esdekel, s õ megkegyelmez neki, engedi, hogy arcát ujjongva szemlélje. Másoknak is hirdeti feloldoztatását,
27 az embereknek énekelve mondja: "Vétkeztem és az igazat elferdítettem, mégsem a bûneimért fizetett meg nekem.
28 Megmentett attól, hogy sírba kelljen szállnom, örülhet életem a világosságnak."
29 Nézd, így szokott tenni az Isten, kétszer-háromszor is az emberrel,
30 hogy a sírgödörtõl megmentse a lelkét, és az élet fényével megvilágítsa.
31 Ügyelj, Jób, szentelj nekem figyelmet! Amíg beszélek, hallgass és légy csöndben!
32 Ha van mit mondanod, akkor felelj nekem! Szólj, mert én szívesen helyeselnék neked!
33 Ha azonban nincsen, akkor hallgass rám! Légy csöndben, s én bölcsességre tanítalak.
Versículos relacionados com Jób könyve, 33:
A Job 33 egy olyan fejezet, amelyben Eliú, Job egyik barátja, beszédet tart, amely megvédi Isten igazságát és megkérdőjelezi Job ártatlanságáról szóló kijelentéseit. Eliú azt állítja, hogy Isten különféle módon beszél az emberekkel, és hogy a munkának figyelnie kell az isteni kommunikáció ezen formáira. Ennek alapján a kiválasztott verseknek az emberekkel való kommunikációjához és a hangjuk hallgatásának és engedelmességének fontosságához kell kapcsolódniuk.
Zsoltár 32:8: "Utitálok és megtanítom, ahogyan kell követned; a szememmel vezetlek." Ez a vers kiemeli Isten fontosságát, mint útmutatót és oktatót, csakúgy, mint Eliú azt sugallja, hogy Jobnak hallja Isten hangját.
János 10:27: "A juhom hallja a hangomat, és ismerem őket, és követnek engem." Jézus a juhok hallgatásának képét és a lelkész hangjának követését használja, hogy megmutassa, hogyan kell hallani és engedelmeskedni neki.
Példabeszédek 3:6: "Felismeri őt minden módján, és kiegyenlíti az utat." Ez a vers kiemeli az Isten felismerésének fontosságát az élet minden területén, és követi az általa meghatározott utat.
Ézsaiás 30:21: "És a füled meghallgatja a mögötted lévő szót, mondván: Ez az út, sétáljon benne, anélkül, hogy jobbra vagy balra eltérne." Ez a vers az Isten hangjáról szól, azáltal, hogy útmutatást ad az embereknek, és hogyan kell figyelniük a hallgatásra.
Zsidók 12:25: "Lásd, hogy nem utasítja el azt, amit beszél, mert ha nem menekültek el azokból, akik elutasították, mi figyelmeztette őket a Földön, még kevésbé menekülünk, ha eltérünk a mennyétől." Ez a vers kiemeli az Isten hangjának meghallgatásának és engedelmességének fontosságát, figyelmeztetve, hogy üzenetének elutasításának negatív következményei vannak.
Rozdziały: