Zsoltárok könyve, 122
5. Ott állnak a bírói székek, Dávid házának trónjai.
5. Ott állnak a bírói székek, Dávid házának trónjai.
A 122. zsoltár zarándoklati dal, amely ünnepli az Isten imádatának örömét és tiszteletét a jeruzsálemi templomban. Ez egy meghívás, hogy mindenki összejönjön, hogy egy helyen imádja az Urat, és kifejezi azt a békét és jólétet, amelyet Jeruzsálem élvez, amikor az emberek egyesítik az imádatban. Az alábbiakban öt vers található a 122. zsoltárban szereplő témákkal kapcsolatban:
Zsoltár 133:1 - "Ó! Milyen jó és milyen puha a testvérek az egységben élnek!" Ez a vers kifejezi Isten népének egyesülésének fontosságát, és milyen jó és kellemes, amikor a testvérek harmóniában élnek.
Ézsaiás 2:3 - És sok nép jön, és azt fogja mondani: Gyere, mászunk az Úr hegyére, Jákób Istenének házába, hogy megtanítsuk nekünk útjukat, és sétálunk az utakon; És Jeruzsálemből az Úr Igéje. " Ez a vers arra vonatkozik, hogy az Isten egy helyen imádja Isten imádatát, és azt, hogy az emberek hogyan fognak összegyűjteni Jeruzsálemben, hogy megtanulják az Úr szavát.
Zsoltár 135:21 - "Áldott az Úr Sion óta, aki Jeruzsálemben lakik. Dicsérje az Urat." Ez a vers a Jeruzsálemben található templomban való imádás megtiszteltetéssel kapcsolatos, amely áldás és dicséret helye.
Zsoltár 48:2 - "Nagy az Úr, és nagyon érdemes dicsérni Istenünk városában, a Szent Hegyében." Ez a vers arra is vonatkozik, hogy megtiszteltetés, hogy Isten imádkozik a jeruzsálemi templomban, és hogy Isten méltó mindenütt dicséretre és imádásra.
Nehemiah 8:1 - "És az összes ember egy emberként gyűlt össze a téren, a vizek ajtaja előtt; és azt mondták, hogy Ezrának, az írástudónak, amely a Mózes törvényének könyvét hozta, amelyet az Úr parancsolt Izraelnek "" Ez a vers arról szól, hogy Isten népe egy helyen gyűlt össze, hogy meghallja Isten szavát, ami az Úr egységben való imádásának örömével és fontosságával kapcsolatos.
“É sempre necessário ir para a frente, nunca para trás, na vida espiritual. O barco que pára em vez de ir adiante é empurrado para trás pelo vento.” São Padre Pio de Pietrelcina