Encontrados 53 resultados para: Neved

  • Így foltot ejtettél neved tisztességén, és nemzetségedre gyalázatot hoztál. Az utódaidra haragot vontál, és szorongattatást az ivadékodra: (Sirák fia könyve 47, 20)

  • nagy irgalmasságod szerint és neved dicsõsége szerint, az engem elnyelni készülõk torkától, azok kezétõl, akik életemre törtek, a sok szorongatástól, amely rámszakadt, (Sirák fia könyve 51, 3)

  • Szólottam az Úrhoz, Uramnak atyjához: "Szorongattatásom napján ne hagyj el, az acsarkodásnak s a magánynak idején. Akkor majd mindennap dicsérem a neved és hálásan magasztallak." (Sirák fia könyve 51, 10)

  • Ezért erõs népek áldanak, s a hatalmas nemzetek városai félik a neved. (Izajás könyve 25, 3)

  • Ítéleteid útját jártuk s benned reméltünk, Urunk. Neved és emlékezeted után vágyódott a lelkünk. (Izajás könyve 26, 8)

  • Nemzetséged annyi volna, mint a föveny, és ivadékod, mint a homokszem. Neved sohasem tûnne el, és nem halványodnék el szemem elõtt. (Izajás könyve 48, 19)

  • mert te vagy a mi atyánk. Mert Ábrahám nem tud rólunk, és Izrael nem ismer minket; te Uram, te magad vagy a mi atyánk, régtõl fogva "Megváltónk" a neved. (Izajás könyve 63, 16)

  • mint ahogy a láng felgyújtja a rõzsét, és ahogy a tûz felforralja a vizet. Így neved ismertté válna ellenségeid elõtt, és a nemzetek megrendülnének színed elõtt. (Izajás könyve 64, 1)

  • Nincs senki, aki hozzád hasonló volna, Uram! Nagy vagy, és Fölséges a neved! (Jeremiás könyve 10, 6)

  • Áldott vagy, Urunk, atyáink Istene, és minden dicséretre méltó; neved magasztos mindörökké. (Dániel könyve 3, 26)

  • Áldott vagy Urunk, atyáink Istene, dicséretre méltó és magasztos mindörökké. Áldott a te dicsõséges szent neved, dicséretre méltó és magasztos mindörökké. (Dániel könyve 3, 52)

  • Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a neved, (Máté evangéliuma 6, 9)


“O Senhor sempre orienta e chama; mas não se quer segui-lo e responder-lhe, pois só se vê os próprios interesses. Às vezes, pelo fato de se ouvir sempre a Sua voz, ninguém mais se apercebe dela; mas o Senhor ilumina e chama. São os homens que se colocam na posição de não conseguir mais escutar.” São Padre Pio de Pietrelcina