Encontrados 30 resultados para: meghallgatta
S az Úr meghallgatta Illés könyörgését, a lélek visszatért a fiúba, úgyhogy újra életre kelt. (Királyok I. könyve 17, 22)
Erre Joachász megkísérelte kiengesztelni az Urat. S az Úr meghallgatta, mert látta Izrael szorongatottságát, hisz Arám királya erõsen szorongatta. (Királyok II. könyve 13, 4)
Segítséget is találtak velük szemben, s így a hagritákat szövetségeseikkel együtt leigázták. Harc közben Istenhez fohászkodtak, s õ meghallgatta õket, mivel bíztak benne. (Krónikák I. könyve 5, 20)
Az Úr meghallgatta Hiszkiját és megbocsátott a népnek. (Krónikák II. könyve 30, 20)
Úgy könyörgött hozzá, hogy hajlott is kérésére. Meghallgatta esdeklését és visszaengedte Jeruzsálembe, a királyságba. Ekkor Manassze elismerte, hogy az Úr az igaz Isten. (Krónikák II. könyve 33, 13)
Mindkettõjük imáját meghallgatta a fölséges Isten. Elküldte Ráfaelt, hogy gyógyítsa meg mindkettõjüket: Tobit szemérõl távolítsa el a fehér foltokat, hadd lássa szemével az Isten világát, Sárát meg, Ráguel lányát adja hozzá Tobit fiához, Tóbiáshoz, és szabadítsa meg a rossz szellemtõl, Azmodeustól. Mert minden más kérõvel szemben Tóbiást illette a jog, hogy elnyerje. Tobit visszatért, és belépett házába, ugyanabban a pillanatban Ráguel lánya, Sára is elindult a fenti szobából. (Tóbiás könyve 3, 16)
az Úr meghallgatta kérésemet, az Úr elfogadta imádságomat. (Zsoltárok könyve 6, 10)
Most már tudom: Az Úr gyõzelmet adott fölkentjének, meghallgatta szent egébõl, gyõzelmes jobbjának erejében. (Zsoltárok könyve 20, 7)
Hiszen õ nem szégyellte, nem vetette meg a szegény nyomorát, nem rejtette el elõle arcát, meghallgatta, amikor hozzá kiáltott. (Zsoltárok könyve 22, 25)
Áldott legyen az Úr, meghallgatta könyörgõ szavam! (Zsoltárok könyve 28, 6)
Lám, egy szegény kiáltott s az Úr meghallgatta, minden szorongatásból kiszabadította. (Zsoltárok könyve 34, 7)
Bíztam, az Úrban bizakodtam, s õ lehajolt hozzám és meghallgatta kiáltásomat. (Zsoltárok könyve 40, 2)