Encontrados 67 resultados para: zsidó imádat

  • Achasvéros király így szólt Eszter királynéhoz és a zsidó Mardokeushoz: "Lám, Ámánnak a házát Eszternek ajándékoztam, õt magát meg akasztófára húzattam, mert a zsidókra emelte kezét. (Eszter könyve 8, 7)

  • A királyi tartományokban lakó többi zsidó is összegyûlt, hogy megvédje életét. Bosszút álltak ellenségeiken és lemészároltak közülük hetvenötezret, de zsákmányért nem nyújtották ki kezüket. (Eszter könyve 9, 16)

  • "Az agagita Hamdata fia, Ámán, minden zsidó üldözõje vesztükre tört a zsidóknak, s "purt", azaz sorsot vetett megsemmisítésükre és pusztulásukra. (Eszter könyve 9, 24)

  • hogy tartsák meg a purim e napjait a meghatározott idõben, ahogyan a zsidó Mardokeus meghagyta, s amint kötelezte õket és utódaikat, egybekötve vele a böjtöt és a siránkozást. (Eszter könyve 9, 31)

  • Ezt olvassuk bennük: "A zsidó Mardokeus a második volt Achasvéros király után, a zsidók elõtt tekintélyes ember, testvérei sokaságának körében pedig kedves, mert népe javát kereste, a fajtájának boldogulása érdekében szólt." (a) Mardokeus így szólt: "Mindent Isten vitt végbe. (b) Emlékezz az álomra, amelyet ezekkel az eseményekkel kapcsolatban láttam - semmi sem maradt beteljesületlenül: (c) sem a kis forrás, amely folyóvá dagadt, sem a fény, amely felragyogott, sem a nap, sem pedig a víz bõsége. Eszter ez a folyó, akit a király felségül vett és királynévá tett. (d) A két sárkány én vagyok meg Ámán. (e) A nemzetek azok, akik összegyûltek, hogy kiirtsák a zsidók nevét. (f) Népem, Izrael az Istenhez kiáltott és megszabadult. Mert az Úr óvott meg minket ezektõl a bajoktól. Az Úr vitte végbe ezeket a jeleket és csodákat, amilyeneket a pogányok között nem mûvelt soha. (g) Valójában õ rendelt két sorsot, egyet Isten népe javára, egyet a pogány népek számára. (h) S ezek a sorsok beteljesedtek minden népen az õ terve szerint a meghatározott órában, idõben és napon. (i) Isten akkor megemlékezett népérõl, s igazságot szolgáltatott örökségének. (k) Ezért ezek a napok, Adar hónap tizennegyedik és tizenötödik napja az ünnepi összejövetel, az öröm és vigasság napjai lesznek az Úr színe elõtt minden nemzedéken át, örökkön-örökké népében, Izraelben." (l) Ptolemeusz és Kleopatra uralkodásának 4. évében Dosziteus, aki papnak és levita származásúnak mondta magát, valamint fia, Ptolemeusz hozták ezt a purimra vonatkozó levelet. Azt állították róla, hogy hiteles és a jeruzsálemi közösségbõl való Lüzimachosz fordította le, Ptolemeusznak a fia. (Eszter könyve 10, 3)

  • Az ünnepek, a szombatok, az újhold napjai a törvény elõírta ünnepnapok, valamint a három ünnep elõtti és utáni nap legyenek birodalmamban minden zsidó számára az adómentesség és az engedmény napjai. (Makkabeusok I. könyve 10, 34)

  • Elhatároztuk, hogy a zsidó népnek, amely barátunknak és hû szövetségesünknek bizonyult, irántunk tanúsított hûségéért hálából kedvezményeket nyújtunk. (Makkabeusok I. könyve 11, 33)

  • Megerõsítette Júda városait és Júdea határánál Bet-Curt, amely azelõtt az ellenségnek szolgált erõdül, és zsidó katonákat helyezett oda õrségnek. (Makkabeusok I. könyve 14, 33)

  • Garizim (hegyén) meg Andronikuszt, aztán rajtuk kívül Menelauszt, aki még rosszabbul bánt honfitársaival, mint a többiek, egészen elszánt ellensége volt a zsidó polgároknak. (Makkabeusok II. könyve 5, 23)

  • Nikanor azt tervezte, hogy azt a 2000 talentum adót, amellyel a király a rómaiaknak tartozott, úgy teremti majd elõ, hogy eladja a zsidó foglyokat. (Makkabeusok II. könyve 8, 10)

  • Haladéktalanul üzent a tengerparti városoknak, és felszólította õket, vásároljanak zsidó rabszolgákat. Kilencvenet ígért nekik egy talentumért. Nem sejtette a büntetést, amelyet a Mindenható nemsokára kiró rá. (Makkabeusok II. könyve 8, 11)

  • továbbá a galaták ellen Babiloniában vívott csatára, ahol mindössze nyolcezer zsidó szállt harcba és négyezer macedóniai. Jóllehet a macedóniaiakat erõsen szorongatták, a nyolcezer (zsidó) az ég segítségével százhúszezer férfit megsemmisített, és gazdag zsákmányra tett szert. (Makkabeusok II. könyve 8, 20)


“Sejam como pequenas abelhas espirituais, que levam para sua colméia apenas mel e cera. Que, por meio de sua conversa, sua casa seja repleta de docilidade, paz, concórdia, humildade e piedade!” São Padre Pio de Pietrelcina