Gefunden 3224 Ergebnisse für: éj

  • A hetedik a levegõbe öntötte csészéjét. Erre az égi templomból, a trónusról egy hatalmas hang hangzott, és mondta: "Végbement!" (Jelenések könyve 16, 17)

  • Akkor a hét csészét tartó hét angyal közül az egyik odalépett hozzám és hívott: "Gyere, megmutatom neked a nagy kéjnõ ítéletét, aki a nagy vizek fölött ül. (Jelenések könyve 17, 1)

  • Vele bujálkodtak a föld királyai, és a föld lakói megrészegültek kéje borától." (Jelenések könyve 17, 2)

  • Lélekben elvitt a pusztába. Ott láttam egy asszonyt, skarlátvörös vadállaton ült, amely tele volt káromló nevekkel, s hét feje és tíz szarva volt. (Jelenések könyve 17, 3)

  • Az asszony bíborba és skarlátba öltözve, arannyal, drágakõvel és gyöngyökkel ékesítve. Kezében undoksággal és tisztátalan kéjjel telt aranyserleg. (Jelenések könyve 17, 4)

  • Az angyal megkérdezte: "Miért csodálkozol? Megmagyarázom neked az asszony titkát, s a hétfejû és tízszarvú vadállatét is, amely hordozza. (Jelenések könyve 17, 7)

  • Ide bölcsességgel párosult ész kell!" "A hét fej hét hegyet jelent, az asszony ezeken ül. De jelenti a hét királyt is. (Jelenések könyve 17, 9)

  • Egyetértenek a vadállattal, erejüket és hatalmukat átengedik a vadállatnak. (Jelenések könyve 17, 13)

  • Azután folytatta: "A vizek, amelyeken - mint láttad - a kéjnõ ült, a népeket, fajokat, nemzeteket és nyelveket jelenti. (Jelenések könyve 17, 15)

  • A tíz szarv, amelyet láttál, meg a vadállat, meggyûlölik a kéjnõt, kifosztják és levetkõztetik, a húsán rágódnak, és tûzön megégetik. (Jelenések könyve 17, 16)

  • Teljes erejébõl kiáltozott: "Elesett, elesett a nagy Babilon! Ördögök tanyája lett, minden tisztátalan szellem hajléka, minden tisztátalan madár fészke, minden tisztátalan és gyûlöletes állat odúja, (Jelenések könyve 18, 2)

  • a fahéjat és balzsamot, az illatszert, mirhát és tömjént, a bort és olajat, a lisztlángot és búzát, a barmokat, juhokat és lovakat, a kocsikat s a rabszolgák testét és lelkét. (Jelenések könyve 18, 13)


“Se precisamos ter paciência para suportar os defeitos dos outros, quanto mais ainda precisamos para tolerar nossos próprios defeitos!” São Padre Pio de Pietrelcina