Löydetty 640 Tulokset: Júda története

  • Ez a története az ég és a föld teremtésének, ahogy az lefolyt. Azon a napon, amikor az Úristen a földet és az eget megalkotta, (Teremtés könyve 2, 4)

  • Noénak ez a története: Noé igaz ember volt, kifogástalanul élt kortársai között. Noé Isten színe elõtt járt. (Teremtés könyve 6, 9)

  • Ez Izsáknak, Ábrahám fiának családi története. Ábrahám nemzette Izsákot. (Teremtés könyve 25, 19)

  • Lea fiai: Ruben, Jákob elsõszülötte, Simeon, Lévi, Júda, Isszachár és Zebulun. (Teremtés könyve 35, 23)

  • Jákob családjának története a következõ: amikor József tizenhét esztendõs volt, bátyjaival együtt a juhokat õrizte. Mivel még fiatal volt, apja feleségeinek, Bilhának és Szilpának fiai mellé osztották be. József közölte apjával, ami rosszat azokról mondtak. (Teremtés könyve 37, 2)

  • Júda így szólt testvéreihez: "Milyen elõnyünk származik abból, ha megöljük öcsénket és vérét betakarjuk? (Teremtés könyve 37, 26)

  • Ebben az idõben Júda elköltözött testvéreitõl, és sátrát egy Hira nevû adullámi embernél ütötte fel. (Teremtés könyve 38, 1)

  • Júda az elsõszülött Er számára egy Támár nevû feleséget vett. (Teremtés könyve 38, 6)

  • Õ azonban, Júda elsõszülöttje bûnös volt Isten szemében, ezért Isten elvette életét. (Teremtés könyve 38, 7)

  • Júda azt mondta Onannak: "Élj bátyád feleségével, teljesíts vele szemben a sógori kötelességet, s így gondoskodj utódról bátyád számára." (Teremtés könyve 38, 8)

  • Ezután Júda így szólt menyéhez, Támárhoz: "Térj vissza atyád házába, özvegyként, amíg a fiam, Sela, fel nem nõ." Arra gondolt ugyanis, hogy meghalhat az is, mint testvérei. Támár elköltözött és visszatért apja házába. (Teremtés könyve 38, 11)

  • Hosszabb idõ elmúltával meghalt Sua leánya, Júda felesége. Júda a gyászidõ letelte után elment barátjával, az adullámi Hirával Timnába a juhait nyírni. (Teremtés könyve 38, 12)


“O temor e a confiança devem dar as mãos e proceder como irmãos. Se nos damos conta de que temos muito temor devemos recorrer à confiança. Se confiamos excessivamente devemos ter um pouco de temor”. São Padre Pio de Pietrelcina