Löydetty 120 Tulokset: Szíve

  • Miután számba vétette a népet, Dávidnak megdobbant a szíve. Így szólt hát az Úrhoz: "Nagy bûnt követtem el. De bocsásd meg, Uram, szolgádnak ezt a bûnt, mert ostobaságot csináltam." (Sámuel II. könyve 24, 10)

  • Történt, hogy amikor Salamon megöregedett, szívét asszonyai más istenekhez fordították, szíve nem volt többé mindenestül az Úré, az õ Istenéé, mint atyjának, Dávidnak a szíve. (Királyok I. könyve 11, 4)

  • Az Úr megneheztelt Salamonra, mivel szíve elfordult az Úrtól, Izrael Istenétõl, jóllehet kétszer is megjelent neki, (Királyok I. könyve 11, 9)

  • Mert ha ez a nép felvonul, hogy Jeruzsálemben az Úr templomában véres áldozatot mutasson be, ennek a népnek a szíve újra visszafordul Rechabeámhoz, Júda királyához, urához, engem pedig megölnek. (Királyok I. könyve 12, 27)

  • Õ is utánozta apja bûneit, amelyeket az elõtte elkövetett, szíve nem volt maradéktalanul az Úré, mint õséé, Dávidé. (Királyok I. könyve 15, 3)

  • Hanem a magaslati helyeket nem szüntették meg. Mégis, Aza szíve maradéktalanul az Úré volt, egész életében. (Királyok I. könyve 15, 14)

  • Arám királyának emiatt nyugtalanná vált a szíve, hívatta szolgáit, s így szólt hozzájuk: "Meg tudjátok nekem mondani, ki árult el minket Izrael királyának?" (Királyok II. könyve 6, 11)

  • Nem volt elõtte király hozzá hasonló, aki szíve, lelke mélyébõl, minden erejével megtért volna az Úrhoz, Mózes törvénye szerint. S azóta sem született hozzá hasonló. (Királyok II. könyve 23, 25)

  • Gonosz tetteket vitt végbe, mert szíve nem volt állhatatos az Úr szolgálatában. (Krónikák II. könyve 12, 14)

  • A magaslatokat ugyan nem távolította el, de azért szíve tökéletes volt egész életében. (Krónikák II. könyve 15, 17)

  • Szíve úgy felbátorodott az Úr útjain, hogy még a magaslatokat és a bálványokat is eltávolította Júdából. (Krónikák II. könyve 17, 6)

  • Ám a magaslatokat nem távolították el, mert a nép szíve még nem ragaszkodott állhatatosan atyái Istenéhez. (Krónikák II. könyve 20, 33)


“Tenhamos sempre horror ao pecado mortal e nunca deixemos de caminhar na estrada da santa eternidade.” São Padre Pio de Pietrelcina