Löydetty 186 Tulokset: beszélt

  • A negyvenedik esztendõben a tizenegyedik hónap elsõ napján pontosan úgy beszélt Mózes Izrael fiaihoz, ahogyan az Úr parancsolta neki. (Második Törvénykönyv 1, 3)

  • Szemtõl szemben beszélt veletek az Úr a hegyen a lángok közül - (Második Törvénykönyv 5, 4)

  • Lévirõl így beszélt: "Add Lévinek Urimodat. Szeretett emberednek Tummimodat. Masszánál súlyosan megpróbáltad, Meriba vizeinél perbe fogtad. (Második Törvénykönyv 33, 8)

  • Józsefrõl így beszélt: "Földjét áldja meg az Úr! Fönt az ég harmatának legjava, És lent a tenger árja, A legjava annak, amit a nap érlel, (Második Törvénykönyv 33, 13)

  • Gád felõl így beszélt: "Áldott legyen, aki tág teret ad Gádnak! Mint oroszlán nõsténye elnyúlt, Szétmarcangolta a kart is, a fejet is. (Második Törvénykönyv 33, 20)

  • Naftali felõl így beszélt: "Naftalinak bõven jusson a szeretetbõl, Töltse el az Úr áldása. Legyen övé a tenger és a dél." (Második Törvénykönyv 33, 23)

  • Így beszélt: "Tudom, hogy az Úr nektek adta ezt a földet. Félelem fogott el bennünket tõletek, s az ország lakóit közeledéstekre mind hatalmába kerítette a rémület. (Józsue könyve 2, 9)

  • Lement, s beszélt a lánnyal - tetszett neki. (Bírák könyve 14, 7)

  • Sámsonnak a felesége a nyakába borulva siránkozott. Így beszélt: "Gyûlölsz, nem szeretsz. Találós kérdést adtál föl népem fiainak és nem magyaráztad meg nekem." "Atyámnak és anyámnak sem fejtettem meg, s neked elmondjam?!" - felelte neki. (Bírák könyve 14, 16)

  • Boász ezalatt elment a város kapujához és leült oda. S lám, az a gyámolító, akirõl beszélt, épp arra ment. Megszólította: "Gyere ide és ülj le!" A férfi odament és leült. (Rut könyve 4, 1)

  • Amikor az Isten ládájáról beszélt, ez hátraesett a széken, keresztben, a kapun át, kitörte a nyakát és meghalt, mert már öreg volt és elnehezült. Negyven esztendeig kormányozta Izraelt. (Sámuel I. könyve 4, 18)

  • Így beszélt: "Kiveszett Izraelbõl a becsület, mert zsákmányul ejtették az Isten ládáját." (Sámuel I. könyve 4, 22)


“O Senhor sempre orienta e chama; mas não se quer segui-lo e responder-lhe, pois só se vê os próprios interesses. Às vezes, pelo fato de se ouvir sempre a Sua voz, ninguém mais se apercebe dela; mas o Senhor ilumina e chama. São os homens que se colocam na posição de não conseguir mais escutar.” São Padre Pio de Pietrelcina