Jób könyve, 15

19. Csak õk maguk voltak az ország urai, idegenek köztük nem kóborolhattak.

Aiheeseen liittyvät säkeet Jób könyve, 15:

A Job 15 egy olyan fejezet, amelyben Elifaz, Job egyik barátja, reagál a szenvedés szavaira, azzal vádolva, hogy tudás nélkül beszélt. Elifaz azt állítja, hogy Job bűneinek következtében szenved, és arra ösztönzi őt, hogy megbánjon. Az alábbi versek a fejezetben szereplő témákra vonatkoznak:

Példabeszédek 15:32: "Aki elutasítja a fegyelmét, megsérti a lelkét, de aki meghallgatja, hogy megrázza a megértést." Elifaz úgy véli, hogy Job bűneinek következtében szenved, és azt sugallja, hogy megbánja és elfogadja Isten fegyelemét.

Zsoltár 34:18: "A megtört szívvel rendelkezők ura közelében és az elnyomott szelleméinek megmentése." Elifaz úgy véli, hogy Job bűnei miatt szenved, és arra ösztönzi őt, hogy bűnbánatot és Isten segítségét kérje.

Zsoltár 94:12: "Áldott az az ember, akit megújít, Uram, és akit tanítasz a törvényedre." Elifaz úgy véli, hogy Job bűneinek következtében szenved, és arra ösztönzi őt, hogy bűnbánatot és megtanuljon Isten törvényét.

Job 4:17-19: "Lehet-e igaz a halandó ember Isten előtt? Lehet-e tiszta az ember az ő Teremtője előtt? Isten nem bízik a szentjeiben, sőt a menny sem tiszta a szemében." Elifaz úgy véli, hogy Job bűneinek következtében szenved, és azt állítja, hogy egyetlen ember sem igaz Isten előtt.

Zsoltár 32:5: "Bevallom a bűnömnek és a gonoszságomnak, hogy nem fedeztem fel; Elifaz arra buzdítja a munkát, hogy bűnbánatot és bevallja az Isten bűneit, és azt hitte, hogy ez megkönnyebbülést okoz szenvedését.