1 "A mennyek országa hasonlít a gazdához, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon szõlejébe.
2 Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, kiküldte õket a szõlõbe.
3 A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piacon.
4 Megszólította õket: Menjetek ki ti is a szõlõmbe, és majd megadom, ami jár nektek.
5 Azok ki is mentek. A hatodik és kilencedik órában újra kiment, s ugyanígy tett.
6 Amikor a tizenegyedik óra tájban is kiment, megint talált ott ácsorgókat. Megkérdezte tõlük: Mit ácsorogtok itt egész nap tétlenül?
7 Nem fogadott fel minket senki - felelték. Menjetek ki ti is a szõlõmbe - mondta nekik.
8 Amikor beesteledett, így szólt a szõlõsgazda vincellérjéhez: Hívd össze a munkásokat, és add ki bérüket, kezdve az utolsókon az elsõkig.
9 Jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra tájban álltak munkába, és fejenként egy dénárt kaptak.
10 Amikor az elsõk jöttek, azt hitték, hogy õk majd többet kapnak, de õk is csak egy-egy dénárt kaptak.
11 Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen.
12 Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak - mondták -, s ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik viseltük a nap terhét és hevét.
13 Barátom - felelte egyiküknek -, nem követek el veled szemben igazságtalanságot. Nem egy dénárban egyeztél meg velem?
14 Fogd, ami a tied és menj! Én az utolsónak is annyit szánok, mint neked.
15 Vagy nem tehetem a sajátommal azt, amit akarok? Rossz szemmel nézed, hogy jó vagyok?
16 Így lesznek az utolsók elsõk, az elsõk meg utolsók."
17 Amikor Jézus Jeruzsálembe készült fölmenni, maga mellé vette a tizenkettõt,
18 s ezt mondta nekik az úton: "Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott a fõpapok és írástudók kezére adják az Emberfiát. Azok halálra ítélik,
19 és kiszolgáltatják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megostorozzák és keresztre feszítsék. De harmadnap feltámad."
20 Akkor odament hozzá a Zebedeus fiak anyja a fiaival együtt, és leborult elõtte, hogy kérjen tõle valamit.
21 Megkérdezte tõle: "Mit akarsz?" "Intézd úgy - felelte -, hogy két fiam közül az egyik jobbod, a másik balod felõl üljön országodban."
22 Jézus így válaszolt: "Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok inni azt a kelyhet, amelyet majd én kiiszom?" "Ki tudjuk" - felelték.
23 Erre õ így folytatta: "Kelyhemet ugyan kiisszátok, de hogy jobb és bal felõl üljetek, azt nincs hatalmamban megadni nektek. Az azokat illeti, akiknek Atyám szánta."
24 A többi tíz ennek hallatára megneheztelt a két testvérre.
25 Jézus azonban odahívta õket magához, és így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok meg a hatalmukat éreztetik velük.
26 A ti körötökben ne így legyen. Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok,
27 s aki elsõ akar lenni, legyen a cselédetek.
28 Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy õ szolgáljon másoknak, és odaadja az életét, váltságul sokakért."
29 Amikor elhagyták Jerikót, nagy tömeg kísérte.
30 Az útszélen két vak ült. Hallva, hogy Jézus megy arra, elkezdtek kiáltozni: "Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!"
31 A nép csitította õket, hogy hallgassanak, de õk annál jobban kiáltoztak: "Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!"
32 Jézus megállt, odahívta õket magához, és megkérdezte tõlük: "Mit akartok, mit tegyek?"
33 "Uram - felelték -, hogy megnyíljék a szemünk."
34 Jézus megkönyörült rajtuk, és megérintette szemüket. Azon nyomban visszakapták látásukat és követték õt.
Versículos relacionados com Máté evangéliuma, 20:
A Matthew 20. fejezete bemutatja a szőlőültetvény munkavállalóinak példázatát, amelyben Jézus az Isten igazságáról és nagylelkűségéről tanít, amely nem az emberek értelme. Ebben a fejezetben James és John anyja által a mennyországban kiemelkedő pozíciókba helyezik azt a kérést. Az alábbiakban öt vers található a Máté 20 -ban tárgyalt témákkal kapcsolatban:
Róma 2:11: "Mert Istennek nincs értelme az embereknek." Ez a vers ugyanezt az elvét hangsúlyozza, amelyet a szőlőültetvény -munkavállalók példázatában tanítottak, hogy Isten tisztességes és mindenkivel egyenlő bánásmódban részesül, társadalmi körülményeitől vagy pozícióitól függetlenül.
Lukács 22:26: "De nem lesz közteted; éppen ellenkezőleg, a legnagyobb közted, mint a kiskorú; és ki úgy szabályozza, hogy úgy szolgál, mintha szolgálna." Ez a vers a Mennyország Királyságának természetéről szól, amelyet az alázat és a szolgálat jellemez, ellentétben a kiemelkedő pozíciók keresésével.
Mark 10:45: "Mert az ember fiát sem szolgálták ki, hanem hogy sokan szolgálják és megmentik az életét." Ez a vers kiemeli Krisztus példáját, amelyet kiszolgált, nem szabad kiszolgálni, és megmutatja, hogy ezt a hozzáállást hogyan kell követniük követõinek.
Fülöp -szigetek 2:3: "Semmit nem teszel a partizányságért vagy a vangloryért, hanem az alázat miatt, tekintve egymást." Ez a vers hangsúlyozza az alázat és a szolgáltatás fontosságát másoknak anélkül, hogy személyes előnyöket vagy kiemelkedő pozíciókat keresne.
1 Korinthusok 12:12-13: "Mert, csakúgy, mint a test egy és sok tagja, és a test minden tagja, bár sok, egy testet alkot, úgy Krisztus is. Test, akár zsidók, görögök, rabszolgák vagy szabad; és mindannyiunknak egy szellemből ivtak. " Ez a vers a Krisztus testének egységéről szól, amelyben minden tag fontos, és harmóniában kell együtt működnie, anélkül, hogy egymással versenyeznének.
Chapitres: