1 Amikor Jézus ezeket a beszédeket befejezte, így szólt tanítványaihoz:
2 "Tudjátok, hogy két nap múlva itt a húsvét. Az Emberfiát kereszthalálra adják."
3 Akkor összegyûltek a fõpapok és a nép vénei Kaifás fõpap palotájában,
4 és tanácsot tartottak, hogyan tudnák Jézust csellel elfogni és megölni.
5 Mindamellett megállapodtak: "Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép közt."
6 Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában tartózkodott,
7 odament hozzá egy asszony. Alabástrom edényben drága illatos olajat hozott, s ahogy ott ült az asztalnál, a fejére öntötte.
8 Ennek láttára a tanítványok bosszankodtak: "Mire való ez a pazarlás?
9 Hisz jó pénzért el lehetett volna adni, s az árát a szegények közt szétosztani."
10 Jézus észrevette, s így szólt hozzájuk: "Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hisz jót tett velem.
11 Szegények mindig lesznek veletek, de én nem maradok mindig veletek.
12 Amikor az illatos olajat testemre öntötte, a temetésemre tette.
13 Bizony mondom nektek, ahol a világon csak hirdetni fogják az evangéliumot, mindenütt megemlékeznek majd arról is, amit ez az asszony tett."
14 Ekkor a tizenkettõ közül az egyik, a karióti Júdás, elment a fõpapokhoz,
15 és ezt kérdezte tõlük: "Mit adtok nekem, ha kezetekre adom?" Azok harminc ezüstöt fizettek neki.
16 Attól kezdve már csak a kedvezõ alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa nekik.
17 A kovásztalan kenyér ünnepének elsõ napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: "Hogy akarod, hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?"
18 Így felelt: "Menjetek be a városba ehhez meg ehhez, és mondjátok meg neki, hogy a Mester üzeni: Közel az idõm, nálad költöm el tanítványaimmal a húsvéti vacsorát."
19 A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, elkészítették számára a húsvéti bárányt.
20 Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkét tanítvánnyal.
21 Vacsora közben megszólalt: "Bizony mondom nektek, egyiketek elárul."
22 Erre igen elszomorodtak és sorra megkérdezték: "Csak nem én vagyok az, Uram?"
23 "Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el" - felelte.
24 Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna neki, ha meg sem születik."
25 Erre Júdás, az árulója is megkérdezte: "Csak nem én vagyok az, mester?" "Magad mondtad" - válaszolta.
26 Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: "Vegyétek és egyétek, ez az én testem!"
27 Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: "Igyatok ebbõl mindnyájan,
28 mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bûnök bocsánatára.
29 Mondom nektek, mostantól nem iszom a szõlõ termésébõl addig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában."
30 Ezután elénekelték a zsoltárt és kimentek az Olajfák-hegyére.
31 Akkor Jézus mondta: "Ma éjszaka mindnyájan megbotránkoztok bennem. Írva van: Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyáj juhai.
32 De feltámadásom után majd elõttetek megyek Galileába."
33 Péter fogadkozott: "Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én nem botránkozom meg soha."
34 Jézus csak ennyit mondott: "Bizony mondom neked, még az éjjel, mielõtt a kakas szól, háromszor megtagadsz."
35 Péter erõsködött: "Még ha meg kell is veled halnom, akkor sem tagadlak meg." Ugyanígy beszélt a többi tanítványa is.
36 Közben odaért velük a Getszemáni nevû majorba. "Üljetek le - mondta tanítványainak -, én arrébb megyek és imádkozom."
37 Csak Pétert és Zebedeus két fiát vitte magával. Egyszerre szomorúság fogta el, és gyötrõdni kezdett.
38 "Halálosan szomorú a lelkem - mondta nekik. - Maradjatok itt és virrasszatok velem!"
39 Valamivel odébb ment, és arcra borulva így imádkozott: "Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!"
40 Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta õket. Szemére vetette Péternek: "Még egy órát sem tudtok velem virrasztani?
41 Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban erõtlen."
42 Másodszor is elment és így imádkozott: "Atyám, ha nem kerülhet el ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen akaratod szerint!"
43 Amikor visszatért, megint alva találta õket.
44 Erre otthagyta õket, újra elment, és harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.
45 Aztán visszament tanítványaihoz, s így szólt: "Aludjatok csak és pihenjetek! Elérkezett az óra. Az Emberfiát a bûnösök kezére adják.
46 Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul."
47 Még beszélt, amikor odaért Júdás, a tizenkettõ közül az egyik, s vele a fõpapoknak és a nép véneinek megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat.
48 Az áruló jelben egyezett meg velük. "Akit megcsókolok - mondta -, õ az, fogjátok el!"
49 Azzal mindjárt Jézushoz lépett. "Üdvözöllek, Mester!" - mondta, és megcsókolta.
50 Jézus megkérdezte: "Barátom, miért jöttél?" Erre körülfogták Jézust, kezet emeltek rá, és foglyul ejtették.
51 Jézus kísérõi közül az egyik kardjához kapott, kirántotta, a fõpap szolgájára sújtott és levágta a fülét.
52 Jézus rászólt: "Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Aki kardot ragad, az kard által vész el.
53 Vagy azt hiszed, hogy nem kérhetem Atyámat, s nem küldene tizenkét légió angyalnál is többet?
54 De akkor hogy teljesedne be az Írás, amely szerint ennek így kell történnie?"
55 Abban az órában Jézus azt mondta a tömegnek: "Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. Naponta ott voltam a templomban, és tanítottam, mégsem fogtatok el.
56 Ez mind azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai." Erre a tanítványok mind elhagyták és elmenekültek.
57 Akik elfogták Jézust, Kaifás fõpap elé hurcolták. Ott már együtt voltak az írástudók és a nép vénei.
58 Péter messzirõl követte, egészen a fõpap palotájáig. Bement és leült a szolgák közé, hogy lássa, mi lesz a dolog vége.
59 A fõpapok és az egész fõtanács hamis bizonyítékokat kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék,
60 de mivel nem találtak, sok hamis tanú jelentkezett. Végre jött kettõ,
61 s így vádaskodott: "Azt állította: Le tudom bontani az Isten templomát, és három nap alatt újra fel tudom építeni."
62 A fõpap erre felállt és megkérdezte: "Nem felelsz semmit arra, amivel ezek vádolnak?"
63 Jézus hallgatott. A fõpap folytatta: "Esküvel kényszerítlek az élõ Istenre, mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?"
64 "Magad mondtad - felelte Jézus. - De mondom nektek, mostantól látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalom jobbján ül, és amint majd eljön az ég felhõin."
65 A fõpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: "Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Magatok is hallottátok a káromkodást.
66 Mi a véleményetek?" "Méltó a halálra!" - kiabálták.
67 Aztán szembeköpdösték, és ököllel verték, mások arcul ütötték,
68 és közben kérdezgették: "Találd ki, Messiás, ki ütött meg!"
69 Péter kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgáló, és megszólította: "Te is a galileai Jézussal voltál."
70 De õ mindnyájuk hallatára tagadta: "Nem értem, mit beszélsz."
71 Amikor kifelé tartott a kapun, egy másik szolgáló is észrevette: "Ez is a názáreti Jézussal volt" - mondta a többieknek.
72 Megint tagadta, most már esküvel: "Nem ismerem azt az embert."
73 Röviddel ezután az ott állók körülfogták Pétert és bizonygatták: "De bizony, közéjük tartozol te is, hiszen beszéded is elárul."
74 Erre már esküdözni és átkozódni kezdett: "Nem ismerem azt az embert!" Azon nyomban megszólalt a kakas.
75 Péternek akkor eszébe jutott Jézus szava: "Mielõtt a kakas szól, háromszor megtagadsz." Kiment, és keserves sírásra fakadt.
Versículos relacionados com Máté evangéliuma, 26:
Szent Máté 26 leírja a vallási vezetők összeesküvését, hogy letartóztassák és elítéljék Jézust az utolsó vacsorát, a Júdás árulását, Jézus letartóztatását és a Szanhedrin előtti ítéletét. Jelenti Péter tagadását és Jézus flagellációját. Íme öt vers a São Máté 26 -ban tárgyalt témákkal kapcsolatban:
Zsoltár 2:2 - "A Föld királyai emelkednek, és a hercegek az Úr ellen és felkentük ellen." Ez a prófétai vers azt mutatja, hogy a vallási vezetők Jézus elleni összeesküvését a Szentírásban előre jelezték.
Ézsaiás 53:3 - Megvetették, és a férfiak körében a leginkább elutasították; a fájdalom embere és aki tudja, mit szenved; és mivel az egyik ember elrejti az arcukat, megvetjük, és mi nem tettünk ügyet. " Ez a prófétai vers Jézusra vonatkozik, akit a vallási vezetők és általában az emberek elutasítottak és rosszul bántak.
Zsoltár 41:9 - "Még az intim barátom is, akiben bíztam, aki a kenyéremből ett, felemelte a sarkát." Ez a prófétai vers vonatkozik Júdás árulására, aki Jézus egyik legközelebbi tanítványa volt.
Ézsaiás 50:6 - "A hátamat felajánlottam azoknak, akik bántottak, és az arcom azoknak, akik szakállamat szakítottak; nem rejtettem el az arcomat azoktól, akik eltörtek és köpöttek." Ez a prófétai vers vonatkozik Jézus flagellációjára és az ő rendelkezésére, hogy szenvedjen az emberiség érdekében.
Zsoltár 22:18 - "Ossza meg a köpenyt, és dobja a tunikámat." Ez a prófétai vers vonatkozik Jézus keresztre feszítés jelenetére, amikor a római katonák megosztották ruháikat.
Chapitres: