pronađen 88 Rezultati za: fölkelt
Azért izzó haraggal fölkelt az asztaltól, és újhold másnapján nem evett semmit. Nagyon sajnálta Dávidot, amiért apja ellene tört. (Sámuel I. könyve 20, 34)
Az egyik nap este felé történt, hogy Dávid fölkelt fekvõhelyérõl és fölment királyi palotája tetõteraszára. A tetõrõl meglátott egy asszonyt, amint épp fürdött. Nagyon szép asszony volt. (Sámuel II. könyve 11, 2)
Erre Dávid fölkelt a földrõl, megmosdott, bekente magát olajjal és más ruhát öltött. Aztán elment az Úr házába és leborult. Ezután ételt tettek elé és evett. (Sámuel II. könyve 12, 20)
Aztán Absalom reggelente korán fölkelt, és kiállt a kapu felé vivõ út mentére. S amikor valaki, akinek peres ügye volt, a király ítélõszéke elé igyekezett, magához szólította és megkérdezte: "Honnan, melyik városból jössz?" Ha így válaszolt: "Izraelnek ebbõl és ebbõl a törzsébõl való szolgád", (Sámuel II. könyve 15, 2)
fölkelt Dodo, Joás fia, Rafának egyik leszármazottja - a lándzsája súlya 300 sékel bronzot tett ki és új kard övezte. Már éppen le akart sújtani Dávidra, (Sámuel II. könyve 21, 16)
Amikor Dávid reggel fölkelt, az Úr ezt a szózatot intézte Dávid látóemberéhez, Gád prófétához: (Sámuel II. könyve 24, 11)
Amikor Batseba belépett Salamon királyhoz, hogy Adonija ügyében beszéljen vele, a király fölkelt, elébe (ment), meghajolt elõtte, aztán a trónjára ült; a király anyjának odatettek egy széket, s helyet foglalt a jobbján. (Királyok I. könyve 2, 19)
Erre éjnek idején fölkelt, s míg szolgálód aludt, elvette mellõlem fiamat és saját keblére fektette, az õ halott fiát meg az én keblemre tette. (Királyok I. könyve 3, 20)
Amikor Salamon ezt az Úrhoz intézett imát és könyörgést végigimádkozta, fölkelt arról a helyrõl az Úr oltára elõtt, ahol kezét az ég felé tárva térdelt. (Királyok I. könyve 8, 54)
Fölkelt, evett, ivott, aztán negyven nap és negyven éjjel vándorolt ennek az ételnek az erejébõl, egészen az Isten hegyéig, a Hórebig. (Királyok I. könyve 19, 8)
Amikor Elizeus másnap kora reggel fölkelt és kiment, ott táborozott egy lovakkal, szekerekkel fölszerelt sereg a város körül. Szolgája így szólt hozzá: "Jaj, uram, most mit csináljunk?" (Királyok II. könyve 6, 15)
A király éjszaka fölkelt és így szólt szolgáihoz: "Megmondom én nektek, mit terveznek ellenünk az arámok. Tudják, hogy éhínségben szenvedünk. Ezért kivonultak a táborból, hogy a határban elrejtõzzenek. Közben így gondolkodnak: Ha kijönnek a városból, élve elfogjuk õket és behatolunk a városba." (Királyok II. könyve 7, 12)