1 Áthaladva Amfipoliszon és Apollónián Tesszalonikába értek, ahol a zsidóknak volt zsinagógájuk.
2 Pál szokása szerint bement hozzájuk, és három szombaton beszélt nekik az Írásokról.
3 Azt fejtegette és tanította, hogy a Messiásnak szenvednie kellett, és föl kellett támadnia a halálból: "Ez a Messiás az a Jézus, akit én hirdetek nektek."
4 Néhányan hittek közülük, ezek Pálhoz meg Sziláshoz csatlakoztak egy sereg göröggel és jópár elõkelõ asszonnyal együtt.
5 Ám a zsidók irigységükben összeszedték a börtöntöltelék népséget, és csõdületet támasztva felizgatták a várost. Felvonultak Jázon háza elé, és megkísérelték, hogy a nép elé vezessék õket.
6 De nem találták meg õket, ezért Jázont néhány testvérrel együtt a városi elöljárók elé hurcolták, s közben ezt kiabálták:
7 "Azok a világfelforgatók itt is megjelentek, és Jázon szállást adott nekik. Szembeszállnak a császár parancsaival, hangoztatták, hogy más a király, Jézus."
8 Meg is tévesztették ezzel a népet és az elöljárókat, úgyhogy hallgattak rájuk.
9 Elõbb biztosítékot kértek Jázontól és a többiektõl, s csak akkor bocsátották õket szabadon.
10 A testvérek Pált és Szilást azonnal, még akkor éjszaka útnak indították Bereába. Mihelyt megérkeztek, elmentek a zsidók zsinagógájába.
11 Ezek már nemesebb lelkûek voltak, mint a tesszalonikaiak. A tanítást igen készségesen fogadták, naponta forgatták az Írásokat, hogy csakugyan úgy van-e.
12 Sokan megtértek közülük, és az elõkelõ görög asszonyok és férfiak közül is igen sokan.
13 Amint a tesszalonikai zsidók megtudták, hogy Pál Bereában hirdeti az Isten szavát, elmentek, és ott is felizgatták a tömeget, és nyugtalanságot szítottak.
14 A testvérek Pált nyomban elkísérték egészen a tengerig, de Szilás és Timóteus ott maradtak.
15 Pált kísérõi egészen Athénbe vezették. Mielõtt visszafordultak volna, azt az utasítást kapták tõle Szilás és Timóteus számára, hogy minél elõbb menjenek utána.
16 Míg Athénban várt rájuk, Pálnak megrendült a lelke a bálványokkal tele város láttán.
17 A zsinagógában beszélt a zsidókhoz és az istenfélõkhöz, de a téren is mindennap azokhoz, akiket épp ott talált.
18 Néhány epikureus és sztoikus bölcselõ vitatkozni kezdett vele. Mások megjegyezték: "Mit akarhat ez a szószátyár mondani?" Vagy: "Úgy látszik, idegen isteneket hirdet." Tudniillik Jézust és a feltámadást hirdette nekik.
19 Erre az Areopáguszra vitték s megkérdezték: "Megtudhatnánk, mi az az új tanítás, amit hirdetsz?
20 Mert valami szokatlant hirdetsz. Tudni akarjuk hát, hogy mi az."
21 Az athéniak meg az ott tartózkodó idegenek semmi mással nem töltötték az idõt, csak azzal, hogy újdonságot mondjanak vagy halljanak.
22 Pál az Areopágusz közepére állt és elkezdett beszélni: "Athéni férfiak! Látom, hogy minden szempontból igen vallásosak vagytok.
23 Amint szétnéztem és megtekintettem szentélyeiteket, ráakadtam egy oltárra, amelyen az a felírás állt: Az ismeretlen istennek. Nos, én azt hirdetem nektek, akit ti ismeretlenül tiszteltek.
24 A világot s a benne találhatókat teremtõ Isten nem lakik emberi kéz emelte templomokban, hiszen õ az ég és föld Ura.
25 Nem kívánja emberi kéz gondoskodását, mintha szüksége volna valamire, hisz õ ad mindennek életet, levegõt és mindent.
26 Õ telepítette be az egy õstõl származó emberiséggel az egész földet. Õ határozta meg ittlakásuk idejét és határát.
27 S mindezt azért, hogy keressék az Istent, hogy szinte kitapogassák és megtalálják, hiszen nincs messze egyikünktõl sem.
28 Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk, ahogy költõitek is mondják: "Mi is az õ nemzetségébõl valók vagyunk."
29 Ha tehát az Isten fiai vagyunk, nem szabad azt gondolnunk, hogy az istenség aranyhoz, ezüsthöz, kõhöz vagy a mûvészet, az emberi elme valamilyen alkotásához hasonló.
30 Az Isten eddig szemet hunyt a tudatlanság kora felett, de most tudomására hozza az embereknek, hogy mindenütt meg kell térnie mindenkinek.
31 Mert kiválasztott egy napot, s ezen igazságos ítéletet ül a világ fölött egy arra rendelt férfi által, aki mellett mindenki elõtt tanúbizonyságot tett azzal, hogy feltámasztotta a halálból."
32 A halottak feltámadásának hallatára néhányan kigúnyolták, mások meg azt mondták: "Majd még meghallgatunk máskor is errõl."
33 Pál erre eltávozott körükbõl.
34 Néhányan azért csatlakoztak hozzá, köztük Areopagita Dénes és egy Damarisz nevû asszony, és még mások is.
Versículos relacionados com Apostolok Cselekedetei, 17:
Az Apostolok Apostolok könyve 17. fejezete elmondja Pál misszionáriusi útját Thesszalonikában és Bereia -ban, ahol az evangéliumot hirdette a zsidóknak és a pogányoknak. Pál bemutatta Jézust, mint a szentírásban ígért Messiást, és sokan hittek, de ellenzékkel és üldöztetéssel is szembesültek. Az alábbiakban öt vers található az ApCsel 17:
Máté 5:10: "Áldott az üldözés az igazság miatt, mert az övék az ég királysága." Ez a vers azt mutatja, hogy az üldöztetés a keresztény élet várható része, különösen akkor, ha Isten igazságát prédikálják. Pál szembesült ellenzéssel Thesszalonikában és Bereia -ban, de továbbra is hűségesen hirdette az evangéliumot.
Róma 1:16: "Mert nem szégyellem az evangéliumot, mert ez Isten hatalma mindenki megmentésére, aki hisz; először a zsidó és a görög." Pál nem szégyellte, hogy Thessalonicában és Bereia -ban hirdesse az evangéliumot, annak ellenére, hogy az ellenzékkel szembesült. Tudta, hogy az evangélium Isten üdvösségének hatalma, és megosztotta azokat azokkal, akik hallották.
Róma 3:23: "Mert mindenki vétkezett és megfosztott Isten dicsőségéből." Pál bemutatta Jézust, mint az ígért Messiást, de elmagyarázta azt is, hogy mindenki vétkezett és meg kell üdvösséget igényelni Krisztusban. Ez a vers azt mutatja, hogy Pál Thesszalonikában és Bereia -ban a bibliai igazságban gyökerezik, hogy mindenki vétkezett és megmentőre van szüksége.
Róma 10:14-15: "Hogyan hívják fel azt az egyiket, akinek nem hittek? És hogyan fognak hinni abban, aki még nem hallotta? És hogyan fogják meghallgatni, ha nincs olyan, aki prédikál? És hogyan Prédikálni fog, ha nem küldik el őket? Hogyan írják: milyen szép a békét bejelentő lába, azok, akik jó dolgokat jelentenek be! " Ez a vers hangsúlyozza az evangéliumi prédikáció fontosságát. Paulot Thesszalonikába és Bereia -ba küldték az evangélium hirdetésére, hogy azok, akik hallják és megmenthetik.
2 Timóteus 3:16-17: "Minden szentírást Isten ihlette, és hasznos tanítani, megrázni, kijavítani és igazolni az igazságot, hogy Isten embere képes legyen és teljes mértékben felkészüljön minden jó munkára." Paul üzenetét Thesszalonikán és Bereia -ra alapozta a Szentírásokban. A Szentírásokkal tanított, megrázkódtatni, helyesbíteni és utasítani azokat, akik igazságban hallották üzenetüket. Ez a vers hangsúlyozza a szentírás fontosságát keresztény életünkben és az evangélium prédikálását.
Poglavlja: