1 Fesztusz három napra rá, hogy megérkezett a tartományba, Cezáreából fölment Jeruzsálembe.
2 A fõpapok és az elõkelõ zsidók elé járultak, és elõadták panaszukat Pál ellen, majd könyörögve
3 azt a kegyet kérték tõle, hogy hozassa Jeruzsálembe, mert kitervelték, hogy útközben tõrbe ejtik és megölik.
4 Fesztusz azt válaszolta, hogy Pált Cezáreában õrzik, s maga is hamarosan visszatér oda.
5 "Hanem meghatalmazottaitok jöjjenek vele - mondta -, és ha van valami bûne ennek az embernek, emeljetek ellene vádat."
6 Alig töltött köztük nyolc-tíz napot, lement Cezáreába. Másnap bírói székébe ült, és elõvezettette Pált.
7 Amikor megjelent, a Jeruzsálembõl jött zsidók körülállták, és súlyos vádat hoztak fel ellene. De bizonyítani nem tudták õket.
8 Pál így védekezett: "Sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen nem vétettem."
9 De Fesztusz a kedvükbe akart járni a zsidóknak, ezért megkérdezte Pált: "Beleegyezel, hogy fölmenj Jeruzsálembe, s ott ezek ítélkezzenek fölötted ebben az ügyben?"
10 Pál tiltakozott: "A császár bírói széke elõtt állok, itt kell fölöttem ítélkezni. A zsidók ellen semmit sem vétettem, ezt magad is jól tudod.
11 Ha tehát vétkes vagyok, és valami olyat tettem, amiért halált érdemlek, készen állok a halálra. De ha semmi alapjuk nincs vádjaiknak, senki sem szolgáltathat ki nekik. A császárhoz föllebbezek!"
12 Fesztusz megbeszélte a dolgot a tanáccsal, és így határozott: "A császárhoz föllebbeztél, a császár elé mész."
13 Néhány nap múlva Agrippa király és Berniké Cezáreába érkezett, hogy üdvözöljék Fesztuszt.
14 Amikor már több napja ott idõztek, Fesztusz elõhozta a királynak Pál ügyét. "Félix itt hagyott egy embert a börtönben.
15 Amikor Jeruzsálemben voltam, a fõpapok és a zsidók vénei vádat emeltek és elítélését követelték.
16 Azt válaszoltam nekik, hogy a rómaiaknak nem szokásuk kiadni egy embert, amíg nem szembesítik a vádlottat vádlóival, és alkalmat nem adnak neki, hogy védekezhessék a vád ellen.
17 Így eljöttek velem ide, másnap mindjárt bírói székbe ültem, és elõvezettettem azt az embert.
18 Amikor a vádlói elõálltak, semmi olyan vádat nem hoztak föl ellene, amit bûnnek minõsíthettem volna.
19 Csak vallásukkal kapcsolatban volt vele valami vitájuk, meg egy bizonyos halott Jézust illetõen, akirõl Pál azt állította, hogy él; ezzel hozakodtak elõ.
20 Ezekben a vitapontokban nem tudtam eligazodni, ezért megkérdeztem, hajlandó-e fölmenni Jeruzsálembe, hogy ott mondjanak fölötte ítéletet ebben az ügyben.
21 De Pál föllebbezett, s azt kívánta, hogy ügyét vessem a császár ítélete alá. Úgy rendelkeztem hát, hogy tartsák õrizetben, amíg el nem küldöm a császárhoz."
22 Agrippa király így szólt Fesztuszhoz: "Meg szeretném magam is hallgatni ezt az embert." - "Holnap meghallgathatod" - válaszolta (Fesztusz).
23 Másnap Agrippa király és Berniké nagy pompával bevonult a tárgyalóterembe az ezredesekkel és a város elõkelõségeivel egyetemben. Fesztusz parancsára elõvezették Pált.
24 "Agrippa király és ti mindnyájan, akik itt megjelentetek - kezdte Fesztusz -, nézzétek ezt az embert! Miatta egész sereg zsidó fölkeresett Jeruzsálemben is, itt is. Nagy hangon azt kiabálták róla, hogy nem szabad tovább élnie.
25 De meggyõzõdtem róla, hogy semmi olyat nem tett, amiért halált érdemelne. Mégis, mivel a fölséghez fellebbezett, úgy határoztam, hogy elküldöm.
26 De semmi biztosat nem tudok róla írni az uralkodónak. Ezért elétek hozattam, fõképp teeléd, Agrippa király, hogy majd a kihallgatás után tudjak mit írni.
27 Mert ostobaságnak tartom elküldeni a foglyot anélkül, hogy az ellene felhozott vádakat közölném."
Versículos relacionados com Apostolok Cselekedetei, 25:
Az apostolok cselekedeteinek 25. fejezete beszámol Pál folytatásának folytatásáról a római hatóságok előtt, most Félix kormányzó és később utódja, Festus alakjában. A helyzet közepette vannak politikai és vallási érdekek, amelyek magukban foglalják a Pálot vádoló zsidók, valamint annak lehetőségét, hogy megszabadítsák őt, mivel nem követett el olyan bűncselekményt, amely igazolta a letartóztatását. Az alábbiakban öt vers található a fejezet témáival kapcsolatban:
Példabeszédek 18:17: "Az első, aki az ügyét mutatja be, mindig tisztességesnek tűnik, amíg egy másik el nem kérdőjelezi meg." Ez a vers jól szemlélteti Pál helyzetét a római hatóságok előtt, mert a zsidók nyersen vádolták őt, de az ő javára is érvényes érveket is vádoltak.
Ézsaiás 41:10: "Ne félj, mert veled vagyok, ne kísérted magad, mert én vagyok az istened; erősítlek és segítek, és hűséges jobb kezemmel támogatlak téged." Ez a vers alkalmazható Pál helyzetére, amely hátrányokkal és üldöztetéssel szembesül, de bízott Istenben abban, hogy fenntartható és segít.
Fülöp-szigeteki 4:6-7: "Nem vagy nyugtalan semmiért; korábban a petíciói mind Isten előtt ismertek, az ima és a könyörgések, a Hálaadással. És az Isten békéjével, amely meghaladja az összes megértést, megőrzi a szívedet és Érzelmek Jézus Krisztusban. " Ezek a versek alkalmazhatók Pálra, aki valószínűleg imádkozott és Istent könyörgött helyzetéért, és békét talált a hátrányok közepette.
2 Korinthusok 12:9-10: "És azt mondta nekem, hogy kegyelmem elegendő neked, mert a hatalmam tökéletes gyengeségben. A jóakarat, mert a gyengeségekben dicsőséget fogok dicsőségesen, hogy a Krisztus hatalma. Érezze az örömet a gyengeségek, sérülések, igények, üldöztetés, fájdalom, Krisztus kedvéért. Mert amikor gyenge vagyok, akkor erős vagyok. " Ez a rész arról szól, hogy az emberi gyengeség milyen eszköz, amellyel Isten hatalma megnyilvánul. Pál üldözéssel és hátrányokkal szembesült, de erőt talált Istenben.
Róma 8:31: "Mit mondunk tehát ezeknek a dolgoknak? Ha Isten nekünk van, aki ellenünk lesz?" Ez a vers azt mutatja, hogy amikor Istenünk van az oldalunkon, akkor semmi sem akadályozhat meg minket, vagy megakadályozhatja akaratát. Pál meg volt győződve arról, hogy Isten vele van a vádak és az üldöztetés közepette, ami a győzelem bizonyosságát adta neki.
Poglavlja: