1 Erre Agrippa király Pálhoz fordult: "Engedélyt kapsz, hogy beszélj a magad védelmére." Pál kinyújtotta kezét, és így védekezett:
2 "Boldognak tartom magam, Agrippa király, hogy elõtted védekezhetem a zsidók emelte minden vád ellen,
3 fõképp azért, mert te ismered a zsidók szokásait és vitás kérdéseit. Kérlek, hallgass meg türelmesen!
4 Életem kora ifjúságomtól fogva népem körében, Jeruzsálemben folyt, ismeretes minden zsidó elõtt.
5 Régtõl fogva ismernek, s ha akarnák, tanúsítani is tudnák, hogy vallásunk legszigorúbb felekezete szerint éltem mint farizeus.
6 És most bíróság elõtt állok, mert reméltem az ígéretben, amelyet az Isten atyáinknak tett.
7 Ám ennek teljesedését tizenkét törzsünk is reméli, ha hûségesen szolgál az Istennek, éjjel-nappal. Emiatt a remény miatt vádolnak a zsidók, király!
8 Mi hihetetlent találtok abban, hogy az Isten feltámasztja a halottakat?
9 Eleinte magam is úgy véltem, hogy a názáreti Jézus ellen minden úton-módon föl kell lépni.
10 Ezt meg is tettem Jeruzsálemben. A hívõk közül sokakat börtönbe juttattam, erre maguktól a fõpapoktól kaptam felhatalmazást. Szavazatommal hozzájárultam a halálos ítéletükhöz.
11 Zsinagógáról zsinagógára jártam, hogy megkínoztassam és káromlásra kényszerítsem õket. Fékevesztett dühömben még más országok városaiban is üldöztem õket.
12 Amikor egyszer ilyen szándékkal Damaszkuszba mentem a fõpapok meghatalmazásával és engedélyével,
13 déltájban, király, napnál ragyogóbb világosságot láttam az úton, körülragyogott engem is, útitársaimat is.
14 Mindnyájan földre hullottunk, s ekkor egy hangot hallottam, amint héber nyelven megszólított: Saul, Saul, miért üldözöl? Hiába rugdalózol az ösztöke ellen!
15 Megkérdeztem: Ki vagy, Uram? - Jézus vagyok - felelte az Úr -, akit üldözöl.
16 De kelj fel, és állj talpra! Azért jelentem meg neked, hogy terjesztõje és tanúja légy annak, amit láttál, és amit majd még ezután fogsz látni.
17 Megvédelek népedtõl és a pogányoktól, akikhez majd küldelek,
18 hogy nyisd meg a szemüket, s visszatérjenek a sötétségbõl a világosságra, a sátán hatalmából az Istenhez, hogy a bennem való hit révén elnyerjék bûneik bocsánatát, és részt kapjanak a megszenteltek között.
19 Agrippa király, nem lehettem engedetlen a mennyei látomás iránt,
20 hirdettem elõször Damaszkuszban, majd Jeruzsálemben és egész Júdeában, aztán a pogányoknak, hogy tartsanak bûnbánatot és forduljanak az Istenhez igaz bûnbánatból fakadó tettek útján.
21 Ezért fogtak el a zsidók a templomban, és ezért voltak rajta, hogy megöljenek.
22 De az Isten megoltalmazott mind a mai napig, s tanúságot teszek kicsik és nagyok elõtt egyaránt. Semmi mást nem mondok azonkívül, amit a próféták és Mózes megjövendöltek:
23 hogy Krisztus szenvedni fog, elsõnek támad fel a halottak közül, világosságot hirdet népének és a pogányoknak."
24 Amikor így védekezett, Fesztusz hangosan közbevágott: "Elment az eszed, Pál! Nagy tudásod õrültségbe kergetett."
25 Pál ezt felelte: "Nem vagyok én õrült, kegyelmes Fesztusz, hanem igazat és józan szavakat mondok.
26 A király, akihez épp ezért bátran beszélek, tud ezekrõl a dolgokról. Meggyõzõdésem, hogy ezekbõl semmi nem ismeretlen elõtte, hisz ezek nem titokban történtek.
27 Agrippa király, hiszel a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel!"
28 Agrippa Pálhoz fordult: "Kis híja, hogy rá nem veszel: legyek keresztény."
29 Pál így válaszolt: "Kérem az Istentõl, akár kicsi, akár nagy áron, hogy nemcsak te, hanem egész mai hallgatóságom olyan legyen, mint én vagyok, leszámítva ezeket a bilincseket."
30 Felállt a király, a helytartó, Berniké és kíséretük,
31 s ahogy kivonultak, így beszélgettek egymás közt: "Ez az ember semmi olyat nem tett, ami miatt halált vagy börtönt érdemelne."
32 Agrippa király ezt mondta Fesztusznak: "Ezt az embert el lehetne bocsátani, ha nem föllebbezett volna a császárhoz."
Versículos relacionados com Apostolok Cselekedetei, 26:
Az apostolok cselekedetei 26 beszámol Pál beszédéről Agrippa király előtt, amelyben megvédi az evangélium prédikálását és a kereszténységre való áttérését. Pál arról beszél, hogy miként üldözte korábban a keresztényeket, de most azt hiszi, hogy Jézus a Messiás, és azt kell követni. Megemlíti a halottak feltámadását és az üdvösség üzenetének hirdetésének fontosságát is. Ezen témák alapján az öt kapcsolódó vers:
Róma 10:9: "Ha a szádjával Jézust mint Úrba vallja be, és a szívedben úgy gondolja, hogy Isten feltámadta őt a halottakból, akkor megmented." Ez a vers arról szól, hogy Jézus vallomása, mint az Úr vallomása és az üdvösség iránti feltámadásában való hit. Ez összhangban áll Pál 26. ApCsel beszédével, amelyben a feltámadásról és Jézus követésének fontosságáról prédikál.
1 Korinthusok 15:14: "És ha Krisztus nem emelkedett, akkor prédikálásunk hiábavaló, és a hited is hiábavaló." Ebben a versben Pál hangsúlyozza Krisztus feltámadásának fontosságát a keresztény hitben. Az ApCsel 26. című beszédében Pál megemlíti a feltámadást, mint az egyik okot, amelyben hisz Jézusban.
2 Timothy 4:2: "Prédikálja a szót, időben és időben sürgeti, figyelmeztetés, megcáfol, buzdít, hosszú idővel és tanítással." Pál arra ösztönzi Timothyt, hogy minden alkalommal hirdesse a szót. Ez összhangban áll Pál 26. ApCsel -beszédében, amelyben arról beszél, hogy mindig hirdette az üdvösség üzenetét mindenkinek.
1 Thesszaloniak 5:5-6: "Mert mindazok, akik a fény és a nap gyermekei vagytok; nem az éjszaka vagy a sötétség. Nem alszunk, mert a többiek, hanem figyeljük és józanulunk." Ebben a versben Paul arról beszél, hogy fontos az éberség és a józan, mint a fénygyermekek. Ez kapcsolódik Pál 26. ApCsel -beszédében, amelyben arról beszél, hogy Jézus fénye hogyan alakította át.
Fülöp-szigeteki 3:8-9: "És valójában minden veszteségem, Jézus Krisztus, Urom ismeretének kiválóságáért is, amiben elvesztem ezeket a dolgokat, és salaknak tartom őket , hogy megnyerhesse Krisztust, és megtalálja benne. " Pál arról beszél, hogy miként tekinti mindent veszteségnek a Krisztus tudásához képest. Ez kapcsolódik Pál 26. ApCsel -beszédében, amelyben arról beszél, hogy az élete hogyan változott, amikor Jézussal találkozott.
Poglavlja: