Talált 245 Eredmények: elment

  • Amikor Acháb meghallotta, hogy Nabot halott, fogta magát Acháb, elment a jiszreelita Nabot szõlejébe és birtokba vette. (Királyok I. könyve 21, 16)

  • A harmadik esztendõben azonban Júda királya, Jehosafát elment látogatóba Izrael királyához. (Királyok I. könyve 22, 2)

  • A küldönc, aki elment Michajehuért, azt mondta neki: "Lásd, a próféták szavai egybehangzóan kedvezõk a király számára. Ezért a te szavad is legyen egy az õ szavukkal: Jövendölj jót!" (Királyok I. könyve 22, 13)

  • A király most egy másik ötven (férfi) fölé rendelt emberét küldte el hozzá az ötvennel együtt. Az elment és azt mondta neki: "Isten embere, azt parancsolta a király, gyere le!" (Királyok II. könyve 1, 11)

  • A prófétatanítványok közül is elment ötven, s egy bizonyos távolságra maradtak tõlük, míg õk ketten a Jordán mellett álltak meg. (Királyok II. könyve 2, 7)

  • Õ maga pedig elment onnét Kármel hegyére, majd visszatért Szamariába. (Királyok II. könyve 2, 25)

  • Elment hát, magára és fiaira zárta az ajtót, aztán ezek adogatták neki (az edényeket), õ pedig töltögette õket. (Királyok II. könyve 4, 5)

  • Elment hát és jelentette Isten emberének. Az meghagyta: "Menj, add el az olajat és fizesd ki adósságodat! Abból, ami megmarad, fiaiddal együtt megélhetsz." (Királyok II. könyve 4, 7)

  • Így elment, s megérkezett Isten emberéhez a Kármel hegyére. Amikor Isten embere a távolból megpillantotta, így szólt szolgájához, Gechaszihoz: "De hisz ez a mi sunemi asszonyunk! (Királyok II. könyve 4, 25)

  • (Naamán) erre elment urához és elõadta: "Így és így beszélt az Izrael földjérõl való lány." (Királyok II. könyve 5, 4)

  • Naamán tehát elment lovastul, kocsistul, és megállt Elizeus házának ajtaja elõtt. (Királyok II. könyve 5, 9)

  • Hát nem különbek Damaszkusz folyói, az Abana és a Parpar Izrael minden vizénél? Miért ne fürödhetnék hát meg azokban, hogy megtisztuljak?" Azzal megfordult, és haragosan elment onnan. (Királyok II. könyve 5, 12)


“O Coração de Jesus não deixará cair no vazio a nossa oração se ela for plena de fé e de confiança.” São Padre Pio de Pietrelcina