Talált 390 Eredmények: maga
maga pedig behúzódott egynapi járásnyira a pusztába. Amikor odaért, leült egy borókabokor alá és a halálát kívánta. Azt mondta: "Most már elég, Uram! Vedd magadhoz lelkemet! Én sem vagyok különb atyáimnál." (Királyok I. könyve 19, 4)
Amikor onnét elment, találkozott Safát fiával, Elizeussal. Éppen szántott, tizenkét pár ökör haladt elõtte, maga pedig a tizenkettedik pár mögött haladt. Illés odament hozzá és rávetette köntösét. (Királyok I. könyve 19, 19)
egyik is, másik is legyõzte a maga ellenségét: Arám menekült, Izrael fiai meg üldözõbe vették õket. Benhadad, Arám királya azonban elmenekült egy hátaslovon. (Királyok I. könyve 20, 20)
Naplementekor kiáltás hallatszott a táborban: "Vissza! Ki-ki a maga városába, ki-ki a maga földjére! (Királyok I. könyve 22, 36)
Õ maga pedig elment onnét Kármel hegyére, majd visszatért Szamariába. (Királyok II. könyve 2, 25)
Közben maga elé meredt, s egészen meg volt indulva; az Isten embere könnyezett. (Királyok II. könyve 8, 11)
Az õ idejében Edom elszakadt Júdától, és királyt ültetett maga fölé. (Királyok II. könyve 8, 20)
A hetedik esztendõben azonban Jehojada elküldött, hívatta a kariak és a testõrök parancsnokait, és maga elé rendelte õket az Úr templomába. Egyezséget kötött velük és megeskette õket. Azután megmutatta a király fiát, (Királyok II. könyve 11, 4)
A századosok pontosan úgy jártak el, amint Jehojada pap parancsolta nekik. Mindegyikük maga mellé vette embereit, azokat is, akik szombaton õrségre mentek, azokat is, akik szombaton õrségbõl jöttek, aztán Jehojada paphoz mentek. (Királyok II. könyve 11, 9)
a papok vegyék magukhoz, ki-ki a maga ismerõseitõl, s javíttassák ki rajta a templomot, ahol csak megsérül." (Királyok II. könyve 12, 6)
Júda királya, Joás fogta az összes felajánlott adományt, amit Júda királyai, az õ elõdei, Jozafát, Jorám és Achaszja ajánlottak fel, továbbá a saját maga felajánlotta adományokat, valamint az összes aranyat, ami csak volt az Úr templomának és a királyi palotának a kincstárában, és elküldte Hazaelnek, Arám királyának. Erre az elvonult Jeruzsálem alól. (Királyok II. könyve 12, 19)
Erre azt mondta a királynak: "Tedd kezedet az íjra!" Az rátette kezét, Elizeus meg a maga kezét a király kezére tette. (Királyok II. könyve 13, 16)