1 Az ég büszkesége a fényes boltozat, az Úr dicsõsége ragyog fenn az égen.
2 A Nap, ha felragyog, ezt hirdeti: "Mily csodálatosak a Magasságbeli mûvei!"
3 Déli magasáról perzseli a földet, ki tudja ilyenkor hevét elviselni?
4 A fûtött kemence égeti az embert, de háromszor jobban a Nap a hegyeket. Izzó sugarakat lövell ki magából, tüze elkápráztatja a szemet.
5 Nagy az Úr, aki teremtette, szava irányítja gyors száguldását.
6 És a Hold minden idõben pontosan jelzi a hónapokat, s megszabja az idõt.
7 A Hold jelöli meg az ünnepek napját, ez az a csillagzat, amely fogyni kezd, ha megtelt.
8 Õtõle kapja a hónap is a nevét, csodásan növekszik fordulója után. Õ a tanítója az égi seregnek, amely ott világít az ég boltozatján.
9 Az ég szépsége a csillagok pompája, fényük díszíti az Úr magasságait.
10 A Szent szavára szilárdan áll a rend, s õk nem halványulnak el õrhelyeiken.
11 Nézz a szivárványra, s dicsérd alkotóját, káprázatosan szép a pompájában.
12 Átfogja fényével az égboltozatot, a Magasságbeli keze feszítette ki.
13 Amikor elrendeli, akkor hull a hó, és parancsa szerint csapkod a villám.
14 Ilyen úton-módon kinyílnak csûrei, és mint a madarak, kiszállnak felhõi.
15 A felhõt nagysága jeléül sûríti, összetördeli a jégesõ szemeit.
16 Akarata szerint száguld a déli szél, Mikor megpillantják, reszketnek a hegyek.
17 Dörgõ hangjától jajveszékel a föld. s így az északi szél, meg a forgószél is.
18 Mint a madarakat röpködteti a hópelyheket, olyan az esésük, mint a sáskajárás. Hófehér szépsége vakítja a szemet, a hullása pedig gyönyörködteti a szívet.
19 Mint a sót, hinti a zúzmarát a földre, amely mikor megfagy, hegyes, mint a tüske.
20 Parancsára fúj a hideg északi szél, és a víz felszínén képzõdik a jég. Minden állóvizet takaróval von be, és felöltözteti, mintegy páncélt ad rá.
21 Megingatja a hegyeket, kiégeti a pusztát, s perzseli a füvet, mintha láng volna.
22 Megkönnyebbülést hoz mindennek a felhõ, s a harmat életet ad az aszály után.
23 Rendeletére elapadtak a vizek, akkor ültette el a szigeteket.
24 Akik járják a tengert, mondják, mily veszélyes, ha a fülünk hallja, mi csak ámuldozunk.
25 A legelképesztõbb dolgok teremnek ott, sokféle élõlény, a tenger szörnyei.
26 De hála Istennek, minden jól végzõdik, a szavára minden jól elrendezõdik.
27 Sokat mondhatnánk, s még nem jutnánk végére, de egy szó a vége, az, hogy õ a minden.
28 Honnan vegyünk erõt, hogy õt magasztaljuk? Hiszen nagyobb õ, mint minden mûvei.
29 Félelmetes az Úr és rettentõen nagy, hatalmas tettei csodálatra méltók.
30 Magasztaljátok õt dicsõítõ énekkel, ahogy csak tudjátok, mert még annál is nagyobb. Ha hozzákezdetek, merítsetek erõt, és ne lankadjatok, mert nem értek soha a végére.
31 Ki az, aki látta és le tudná írni, s ki tudná dicsérni, ahogy hozzá illik?
32 Amit nem ismerek, az sokkal több ennél, csak nagyon keveset láttam mûveibõl.
33 De valamennyit az Úr hozta létre, s a jó embereknek bölcsességet adott.
Versículos relacionados com Sirák fia könyve, 43:
Az Ecclesiactical 43 egy vers, amely leírja az isteni teremtés nagyságát és szépségét, hangsúlyozva a menny és a csillagok fenségét, valamint a földön élő élőlények sokféleségét. Íme öt Biblia vers, amely az egyházi 43 -as témákra vonatkozik:
Zsoltár 8:3-4: "Amikor látom az egeket, az ujjaid munkáját, a holdot és a csillagokat, amelyeket felkészítettél; mi a halandó ember, hogy emlékezzen rá? És az ember fiát, hogy meglátogassa?" Ez a zsoltár a zsoltáros csodálatáról beszél Isten teremtése iránt és az előtte lévő emberiség kicsiséről.
Zsoltár 19:1: "A mennyek kijelentik Isten dicsőségét, és a firmament bejelenti a kezének munkáját." Ez a vers kiemeli a menny nagyszerűségét, mint a nagyság és az isteni hatalom tanúja.
Job 12:7-10: "De most megkérdezi az Alimarianokat, és mindegyik megtanít téged; és a menny madarak, és meg fogják tudni; vagy beszélnek a Földre, és ez megtanítja; még a halak is a halak Tengeri te, hogy kijelenti. Ki nem érti mindazokat a dolgot, hogy az Úr keze ezt tette? " Job elismeri az isteni teremtés bölcsességét és nagyságát, valamint az egyes lények munkájában betöltött szerepét.
Példabeszédek 8:27-28: "Amikor megalapította a mennyet, ott voltam; amikor a Horizont nyomon követte az Abyss arcát; amikor a felhők szilárdan megszilárdulnak; amikor az Abyss forrásait megerősítették;" Ez a fejezet megszemélyesíti a bölcsességet, hogy szerepet játszik az isteni teremtésben, és leírja, hogy Isten miként parancsolta az univerzumot.
Róma 1:20: Láthatatlan dolgai miatt, mivel a világ létrehozása, mind az örök hatalma, mind az istenisége, megérti egymást, és egyértelműen látja magukat a létrehozott dolgokért, hogy megbocsáthatatlanná válhatnak; " Pál kijelenti, hogy Isten teremtése erőteljes tanúvallomása létezésének és istenségéről.
Fejezetek: